A terepfutók közösségén belül egyre ismertebb lesz Michtiov Emese, mégpedig a remek eredmények apropóján: első helyet szerzett a Budapest Urban Games tíz kilométerén, az Intersport terep-félmaratonin a női bronzérem lett az övé, a Grossglockner Ultra-Trail 50 kilométeres távján, a Kalser Tauern Trailen tizenharmadikként futott célba, míg a Zemplén Trailen kategóriaelső lett.
„Mindig sportoltam, de az igazi örömöt a szabadban végzett mozgás adta – válaszolt Michtiov Emese, a szokásos »Honnan jött a futás«? kérdésre. – Huszonegy évesen aerobikórákra jártam, a terem ablaka éppen a Vasas atlétikai pályájára nézett, és kedvet kaptam, hogy fussak néhány kört. Ezekből a kis kocogásokból lett lassacskán öt-hét kilométernyi edzés.
Nem sokkal később már a férjemmel terepen futottam. Először a Normafán, később a Hármashatár-hegyen. Kismamaként is kocogtam, ameddig jólesett.
Emese az idén kezdett maratoni táv felett futni, és mint kiderül, a terepversenyek lendítették az új kihívás, az ultratáv világa felé.
„Tavaly ősszel futottam az első terepmaratonimat a Zemplén Trailen, nagyon megtetszett ez a fajta kihívás, s az élmény hatására elkezdtek érdekelni a hasonlóan nagy kihívást jelentő versenyek. Az ősszel beneveztem az Ultra-Trail Hungary ötvennégy kilométeres távjára. Sajnos egy sérülés miatt csak márciustól tudtam készülni a júniusi versenyre. A pünkösdi, hirtelen jött melegben a táv eleje nem indult jól, de a második felétől kifejezetten élveztem az útvonalat, a hangulatot és persze azt, hogy amikor azt gondolod, az erőd tíz kilométer lefutására sem elegendő, valahonnan merítesz a tartalékaidból a folytatáshoz, és amikor beérsz a célba, feledhetetlen élménnyel gazdagodsz.”
„Azt éreztem, minden passzolt, még az időjárás is, a frissítés, a terep változatossága pedig kedvezett – talán ott jött ki, ami az UTH-n a lábaimban maradt, s idehaza még némi csalódást okozott. A Grossglockneren holtpont nélkül futottam az utolsó kilométerekig. Nagyon jó csapattal vettem részt a versenyen, ami pluszmotivációt jelentett.
S ha már motiváció… Nekem az ülőmunka miatt is nagyon fontos a sportolás, és akkor érzem magam harmóniában a világgal, ha futok, mellette erősítek és nyújtok is.
Az örök kérdés: háromgyermekes anyaként mennyire nehéz megoldani az edzést, a versenyzést a hétköznapokban, s a közeljövőben milyen kihívásokra lehet így felkészülni.
„Három iskolás korú fiam van, mindannyian sportolnak. A nagyok vízilabdáznak, s mindennap edzenek, hétvégén pedig meccsük van. Elengednek futni, de igyekszem úgy menni, hogy ne vegyek el tőlük időt. Ez kicsit rapszodikus, sokszor kiszámíthatatlan. Adódik a lehetőség, amikor ők is edzésen vannak vagy épp a focipályán, de már nem okoz gondot, ha rövid időre a nagytesó vigyáz a kisebbre. Apukájukkal is sok időt töltenek, ilyenkor szabadon futhatok hosszabb távokat is. A legkisebb olykor elkísér biciklivel, vagy jön velem úszni. Az erősítést és a jógát megoldom otthon, az sem zavar, ha valamiért néhány percre meg kell szakítanom. A versenyek és a célok? Októberben az Intersport Terepfutáson a félmaratoni távon indulok, ezt a lehetőséget még tavaly nyertem.
Jövőre tervezem, hogy lehetőség szerint megfutom az instant köröket, és többet futok külföldön is, de nem feltétlenül versenyen, hanem szép és izgalmas útvonalakon.