Sózni vagy nem sózni? Sópótlás okosan

A sópótlás apropóján sokfelől sokfélét hallani. Vajon jót cselekszünk, ha megsózzuk az ételt, vagy hogy tovább fokozzam: még sótablettát is szedünk (mellé)? Elterjedtebb az az információ – ahogy a médiában és orvosoktól vagy dietetikus guruktól hallom – , hogy a túlzott sófogyasztás a kiváltó oka a magas vérnyomásnak, zsíros bőrnek, pattanásoknak...

És persze az örök klasszikus: a magyarok túl sok sót fogyasztanak…

Egy kis tudományos háttér: az emberi test több mint 70 százaléka víz. Az emberi agy 90 százaléka víz.

A só, azaz a nátrium-klorid két alkotórésze a nátrium (40 százalék) és a klór (60 százalék). A nátrium a klórral és a káliummal együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozza. 2 g nátrium= 5 g konyhasó

Több mint száz évvel ezelőtt bebizonyították, hogy az emberi holttest elégetésekor keletkező hamu nem más, mint azon ásványi sók, amikből az emberi test felépül.

Só nélkül nem lennénk képesek egyetlen gondolat megformálására sem, ugyanis az idegrostok csak akkor képesek az impulzusok továbbítására, ha a sóban lévő elemek, a kálium és nátrium is jelen vannak. Tehát a sópótlás nem csak fontos, hanem egyenesen nélkülözhetetlen.

Vegyünk egy átlagos felnőttet, aki 70 kilós – neki mintegy 250 g só van a testében, vízben oldott állapotban ugyebár.

Ha hosszában elvágjuk és szétnyitjuk az emberi vesét, láthatjuk, hogy két része van: vesekéreg és egy belső rész, a velő.

A vesekéreg tele van ezernyi apró „gombóccal”, mindegyik egy-egy picinyke szennyvíztisztító telep, saját bevezető csővel. Ez hozza a megtisztítandó vért. Ezen kívül van egy kivezető cső is, ez a megtisztított folyadékot viszi el, illetve van egy harmadik, ami elvezeti azt, amire nincsen szükség, a vizeletet.

Tehát eljut a pici szennyvíztisztítókhoz a megtisztítandó vér, itt megtisztul és újra kiáramlik a testbe. Ami kiszűrődött, összegyűlik – ez ugye a vizelet – elmegy a húgyhólyagig és ott tárolódik. De hogyan szűr a vese?

Nagyjából úgy, mint a tésztaszűrő. Amikor a sós vízben főtt tésztát átöntjük a tésztaszűrőn, a tészta fennmarad, a sós víz pedig átfolyik a szűrőn. A vér tisztítása is ugyanígy zajlik. A vesébe kerül, vagyis a szennyvíztisztítókba. Innen a sós víz teljesen kiürül és az összes beáramlik a vizeletelvezető csatornába, ahonnan majd visszaszívja a szervezet azt, amire még szüksége van. Tehát kidob mindent és ami kell, visszaszívja.

Ha nem szívódna vissza a kiürült só, a 250 g sótartalmat a szervezet a vesén keresztül négy óra alatt teljesen elveszítené. Tehát a szervezet számára az jelent feladatot, hogy hogyan tartsa meg a sót. Kvázi sóhiányról beszélünk inkább, nem sóterhelésről.

A sóhiány magával hozza azt is, hogy a víz átszalad a testen, tehát inkább nem iszik az illető, mert akkor folyton a mosdóba jár… A székrekedés is emiatt van. A vastagbél fontos feladata, hogy érzékelje a szervezet víztartalmát, és ha érzi, hogy alacsony, akkor a béltartalomból kiszívja a lehető legtöbb vizet, így keletkezik a kemény széklet. Ekkor jön ugye a jó öreg hashajtó. És hogy csinál belőle lágy székletet? Úgy, hogy ezek a pirulák izgatják a bél falát, áteresztővé teszik a víz számára, így víz áramlik be a bélbe és az eleve száraz szervezetből vizet von magához a széklet, mely ezáltal felpuhul…

Milyen sóval és hogyan?
Tengeri só és himalájai só egész nyugodtan mehet. Ezekbe általában plusz ásványi anyag is kerül.

Igyunk legalább napi három liter vizet és ha azt érezzük, átfolyik rajtunk, valószínű kevés bennünk az ásványi anyag – leginkább a só – tehát pótoljuk.

Van megoldás arra is, ha nem akarunk sózni mindig, mindent.

Aptonia sókapszula: 2990 Ft-ért ( Áruházainkban és online )

Napi kettő mehet, ha nyáron vagy edzésen/versenyen mindenhonnan folyik rólunk a víz, akkor három kapszula bátran bevehető.

(x)

Németh Viktória, a Decathlon munkatársának írása