Téli túra merinói gyapjú aláöltözetben

Ősz végén és egész télen (de néha tavasz elején is) alacsony hőmérsékletekkel számolhatunk hazai viszonyok között is. Ez persze nem indok az otthonmaradásra: télen is kiváló élmény túrázni, természetet járni! Ehhez igen nagy segítséget nyújt egy kellemes viseletű, meleg aláöltözet.

A réteges öltözködés fontossága. A réteges öltözködés előnyeit talán senkinek sem kell ecsetelni. A ruharétegek variálhatók, könnyen aktualizálhatók az adott körülményekhez, és a közöttük lévő légréteg is szigetel. Célszerű persze, ha egyenként vékony, rugalmas, kis helyigényű (és persze tömegű) darabokról van szó. Így kis pluszsúlyt és térfogatot jelentenek a zsákunkban, ha oda kívánkoznának.

Az említett körülmények változása pedig nem ritka, sőt! Napjaink klímahelyzete meglepően gyors hőmérséklet- és hőérzetváltozásokat is hoz, akár néhány órán belül is. Nem beszélve az amúgy is jellemző napi hőingadozásról: friss, esetleg fagyos reggel indulunk útnak – de lehet, hogy délben hétágra süt a nap, és tíz fok fölötti hőmérséklet melegít.

Ezért hát erősen ajánlott az egyes rétegek variálását előre végiggondolni, és a várható helyzetre minél jobban felkészülni.

Merinói gyapjú aláöltözetben. Ehhez nagy segítség egy aláöltöző: én a Forclaz Trek 500 modellt választottam, merinói gyapjúból. Első bevetésére a Tanúhegyek nyomában 42 teljesítménytúrán került sor: még az ősszel, de annak legutolsó napján. Reggel hétkor vágtunk neki Badacsonytomajról a hat tanúhegynek 2-3°C-os hőmérsékletben. Ilyen hőfokokat szerintem már nem szabad félvállról venni, tehát felkerültek az említett rétegek. Aláöltöző, egy technikai póló, egy nagyon vékony pulóver, föléjük pedig a kedvenc MH500-as túrakabátom. Jöhet a Badacsony: két kilométeren 330 méter szintemelkedéssel!

Jött is. A pulóver meg úgy öt-hat perc múlva ment a zsákba. Na, ott is maradt egész nap, hogy lelőjem a poént… Egészen meghökkentő volt a meleg, amit ez az új cucc adott! De leginkább az a komfortos hőérzet, ami nem hideg, de nem is túl meleg. Nem belevacogós, de nem is rommá izzadós. Pedig én erősen hajlamos vagyok erre… És bizony megtoltuk a tempót is: több tucat túratársat hagytunk magunk mögött a kilátóig. Mindeközben kellemes érzéssel, és a kabát adta variálással tovább szabályozgatva. Ha kellett, cipzár le, ha kellett, a két (hónalj alatti) másik cipzárt is „bevetve”. De a pulóver előhalászása egyszer sem vetődött fel lehetőségként…

Kíváncsian folytattam, a Badacsony teteje nagyjából férfikalap formájú (ez főleg északkelet felől tűnhet fel), azaz hullámzik szépen – lejtők és újabb emelkedők, néha nem is gyengék. A hőérzetem továbbra is kiváló volt, és meg is maradt: le a Bujdosók lépcsőjén, majd a hegy „szoknyáján” ereszkedve-szaladva is. A hosszú – nagyjából vízszintes – aszfaltút Szigligetig teljesen feledtette, hogy még mindig friss, télies reggel túrázunk. Nem szúrt, nem bökött, nem gyűrődött… Észre sem vettem, hogy rajtam van. Ez az érzés aztán meg is maradt a Szent György-hegy felé is, meg utána is. A hőmérséklet aztán kissé feljebb mozdult, de a ragyogó napsütéses, a kék égboltos idő dacára sem kúszott 6-7°C fölé.

Izzadás és fázás nélkül. Sikeresen túljutottunk aztán a bazaltorgonákon, egy hosszabb frissítésen, ereszkedésen. Vízszintes szakaszok közé ékeltünk be egy-egy hegyet, mint például a Csobánc, majd a Tóti, végül a Gulács… És mindvégig kiválóan érezhettem magam. Izzadás és fázás nélkül, állandó öltözés-vetkőzés híján – mindig elég volt csak a cipzárak használata. Azt gondolom, hogy ez is hozzásegített a kiváló hangulatú túrához, meg az alig nyolc óra feletti teljesítési időhöz is.

Hab a tortán, hogy a célban a gulyást falatozva sem vert ki a víz, és semmi izzadságszagom sem volt – pedig a technikai pólóknál ez teljesen megszokott, mint tudjuk.

Ahogy olvastam, a merinói gyapjú akár többnapos viseletet is jól tűr, azaz megkímél némi felesleges cipekedéstől egy napokon átívelő vándorláson. Az is a leírásokból derült ki, hogy érdemes gonddal bánni vele. Első használat előtt kimostam (30°C-on), és mindig fektetve fogom szárítani. Bőven megéri becsben tartani, úgy érzem…

A tanácsokat Gombos Kálmán, szenvedélyes teljesítménytúrázó osztotta meg.

(x)