Csécsei Zoltánt saját bevallása szerint megviselte a 24 órás világbajnokság, s szüksége volt néhány napra, hogy összekapja magát.
„A verseny után hetvennyolc kilóról felment nyolcvanháromra a súlyom, mert a szervezetem elkezdte raktározni a vizet, majd egyik éjszaka nagyjából félóránként ébredtem fel – kezdte Csécsei Zoltán, az ezüstérmes magyar csapat egyik tagja, az idei Spartathlon másodikja. – Nem szoktam álmos lenni, de most voltak nehéz pillanatok a versenyen, ráadásul a bal Achilles-ínam is nagyon fájt, mindennel megpróbáltam csillapítani, de ha nem a magyar csapatért küzdök, biztosan kiszállok.”
Csécsei Zoltán 264.95 kilométert futott, ezzel Bogár János csúcsát javította meg. A Spartathlon utáni héten már 150 kilométert teljesített, utána viszont a vádlija miatt kevesebbet edzett.
„A bal lábam nagyujján akkora a vérhólyag, hogy minden irányból túlnőtt a lábujjamon, a körmöm szinte lebeg felette, de még nem mertem kiszúrni, s emellett is van még néhány kisebb vízhólyagom. A első száz kilométert nagyjából élveztem, jó volt minden, aztán amikor láttam embereket sétálni, nekem is kedvem támadt volna ehhez, a csapat miatt azonban erről szó sem lehetett.
Csécsei Zoltán – Bódis Tamás és Halama Levente társaságában – végül a dobogó második fokára állt fel, amellyel kapcsolatban megjegyezte, különleges érzés volt, de szeretné, ha legközelebb ne az amerikai, hanem a magyar himnusz szóljon, ezért dolgozik majd a jövőben, például a jövő évi Európa-bajnokságon.
A mostani verseny volt a 14. kétszáz kilométer feletti futása, s ezek közül csak egyet adott fel, sőt nyolcadszor futott 24 órát, és ebből hétszer 230 kilométer felett teljesített!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!