A kettlebelltől az országos csúcsig

– Nemrégiben rendezték az egyetemi-főiskolai országos bajnokságot, kategóriájában ezüstérmes lett háromszáznyolcvan kilogrammos összetett eredménnyel. Mennyire volt elégedett?
– Az eredménnyel nem vagyok elégedett, a júliusi országos bajnokságon négyszázhuszonhárom és fél kilót értem el. Az az igazság, hogy erre a versenyre nem is készültünk, két héttel előtte találtam ki, hogy indulok. Nem is az volt a cél, hogy rekordokat döntögessünk. A guggolástechnikámon változtattam elég sokat, ezt akartam kipróbálni versenykörülmények között. Még jó, mert háromból két guggolást elvettek, mert nem volt elég mély. Eddig magasított sarkú guggolócipőben és viszonylag szűk terpeszben guggoltam, az ob óta lapos talppal és szélesebb terpesszel próbálkoztam. Sokkal erősebbnek és stabilabbnak érződött, de a mélység tényleg problémás volt végig, éppen ezért a MEFOB óta visszavettem a guggolócipőt és a terpeszszélességet. A nyáron egyébként sokat diétáztam, mert lejjebb akarok menni egy súlycsoporttal a következő ob-ra, nyilván ez sem tett jót a teljesítményemnek. Főleg a nyomásom látta kárát, több mint tíz kilóval visszaesett, ami nagyon nagy szívfájdalmam, mert nagyon sokáig egyszerűen nem tudtam fejlődni nyomásban. Az ob előtt fél évvel kezdett különösen jobbá válni, amiből most nagyon sok eltűnt.

– Melyik fogásnem ment a legjobban, és melyik volt a legnehezebb?
– Én mindig is jó guggoló voltam, ez volt az első olyan verseny, amelyen többet húztam, mint guggoltam – pedig általában az szokott a normális lenni, hogy valakinek tíz kilóval több a húzása a guggolásánál. De mivel ez amolyan játékverseny volt, nem nagyon lehet levonni következtetéseket belőle. Mostanában elég szépen fejlődöm, különösen a felhúzásom, aminek örülök, mert az sose volt jó. Nemcsak az erő van meg, hanem a technikára is sikerült ráérezni. A nyomás szépen jövöget vissza, jó úton haladok.

– A napokban a junior Európa-bajnokságon javított, hatvan kilogrammal felülmúlta az ob-n mutatott összteljesítményét, és felnőtt országos csúccsal lett bronzérmes.
– Konkrét számok nem voltak a fejemben, arra számítottam, hogy egy guggolás- és egy húzáscsúcs érik. Úgy voltam vele, ha nyomásból tudom hozni az eddigi legjobbamat, boldog leszek.

A guggolásom százhetven, a fekvenyomás száz, az elemelés százhetven kilogramm lett, a négyszáznegyvenes összesített eredmény pedig felnőtt országos csúcs ebben a súlycsoportban.

A nevezési lista alapján harmadik voltam, és hoztam is a papírformát, megszereztem a bronzérmet. Az első és második helyen állók sokkal erősebbek nálam, a finnel és a svéddel nem tudtam versenyre kelni.

– Egyetemi tanulmányok mellett nem könnyű versenyszerűen sportolni, hány edzés van egy héten?
– Heti négyszer edzek, kétórás általában egy tréning, mert nagyon szoktam vele sietni. Régebben, amikor sokkal bőkezűbb voltam a pihenőidőkkel, simán volt három óra is, főleg versenyfelkészülés környékén. Az egyetemmel nekem nem gond összeegyeztetni, a heti négy edzést nem hagyhatom ki csak azért, mert most valamire tanulni kell. Az igazi nehézség az egyetem és a munka összeegyeztetése, az edzés inkább mentális pihenés, ami kikapcsol, szükségem van rá.

Anyukám azóta kettlebelledző, és én is belleztem, amíg el nem kezdtem a gimnáziumot. Akkor átváltottam olimpiai súlyemelésre, ami sajnos nem ment jól, szerintem főleg az én hibámból, mert sokszor nem mentem edzeni, nem nagyon motivált. Három évvel ezelőtt kezdtem erőemelni, akkor már fél éve abbahagytam a súlyemelést, és hiányzott valami mozgás. Akkor találtam meg a Powerbuildert és Wittmann Zsoltot, az edzőmet. Az erőemelés első látásra szerelem volt.

– Milyen céljaid vannak a jövőben?
– Minél erősebb akarok lenni, de konkrét eredményt nem szeretek kitűzni magam elé. Azért vannak számok a fejemben, amelyek inkább mérföldkövek, mint célok. Ha sikerül elérni őket, rögtön akarni fogom a következőt.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM