Magyar női páros a Himalájában

Vágólapra másolva!

2019.12.10. 17:52

Címkék

Herczeg Angelika és Kerekes Éva méltánytalanul kevés figyelmet kapott az utóbbi időben, pedig a jógaoktató és a könyvelő hölgy rendületlenül próbálkozik Ázsia csúcsainak megmászásával.

Miért éppen a Dhaulagiri?

Azért, mert ezen a csúcson magyar női mászó még nem állt, s ez lett volna a második nyolcezres hegyünk – jelentette ki Herczeg Angelika, aki társával, Kerekes Évával 2018 nyarán első magyar női mászóként felért a 8163 méter magas Manaszlura, idén kora ősszel pedig a Föld hetedik legmagasabb hegyével, a 8167 méter magas Dhaulagirivel próbálkoztak mindketten. – Fontos szempont volt még, hogy olyan hegyet válasszunk, amelyet korábban személyesen is láthattunk.

A Manaszluhoz képest a Dhaulagiri nagyobb kihívást jelentett, nehezebb, technikásabb és szélsőségesebb az időjárás. Nem véletlenül hívják a Viharok hegyének is, kaptunk esőt, havat, szelet. Itt az előrejelzés sem biztos, a megjósoltakhoz képest bármikor, pár óra alatt megváltozhat és kedvezőtlenné válhat az időjárás. Nehezen kiszámítható a csúcsmászás megfelelő időpontja is. Elsősorban az időjárási körülmények miatt döntöttünk a visszafordulás mellett úgy hatezer-ötszáz méteren, a kettes táborban.

Az előrejelzések erős szelet, vihart jósoltak a csúcsrégióban, és az egyébként is mély hóra további nagy mennyiségű csapadék volt várható. Másodsorban a visszaereszkedés mellett szólt, hogy a serpák nem végeztek a biztosító kötelek kihelyezésével. Túl nagy kockázatot vállaltunk volna a továbbhaladással.

Az expedíciójukat szinte teljes titokban kezdték el. Szándékosan kerülik a médiaszereplést?

A Manaszlu megmászása előtt sem voltunk különösebben szem előtt, mert nem akartuk elkiabálni a szerencsénket. Úgy voltunk vele, ha sikerül, beszámolunk az expedícióról, de valójában később is csak néhány cikk jelent meg. Egyfelől nem bánom, viszont az ismertség segíthetne támogatókat szerezni.

Herczeg Angelika (balra) és Kerekes Éva egy Everest-trekkingen találkozott először

A hegymászás kinek az ötlete volt?

Egyikünk sem fiatal már, mindketten viszonylag későn kaptunk rá a mászásra. Külön-külön kezdtük, mielőtt 2016-ban egy Everest-trekkingen találkoztunk Évával. Mindig is piszkálta a fantáziámat a hegymászás, de a kishitűségem rendre felülkerekedett, azt hittem, nem lehet esélyem. Ketten együtt először alacsonyabb hegyekkel próbálkoztunk, jártunk az Elbrusz és a Kala Pattar csúcsán, aztán következett a Mera Peak, az Island Peak és a Himlung Himal.

Hogyan szervezik meg az expedíciókat?

A mászások előtt megkeresünk egy helyi utazásszervező szolgáltatót, amely biztosította a transzfert, a teherhordókat, a serpákat, az alaptáborban használt felszerelést, engedélyeket, így csatlakozunk egy nemzetközi expedícióhoz.

A nyolcezreseken oxigénpalackkal próbálkoztak?

A befizetett csomagunknak része volt az oxigénpalack is, arra az esetre, ha szükségünk lenne rá. A Manaszlun a csúcsmászást oxigénpalack használata nélkül kezdtük, de a serpák jelezték, hogy célszerű lenne használni, mert túlságosan lassan haladunk. A Dhaulagirin meg ugye nem jutottunk olyan magasságig, hogy szükségünk legyen a palackra.

A felkészülésre hogyan szorítottak időt?

Egy éven keresztül edzettünk, készültünk, fizikailag és mentálisan is, egyik nagy „kedvencünk” a lépcsőzés huszonöt-harminc kilóval megpakolt hátizsákkal.

Mindketten szerencsések vagyunk, hogy a munkánk nem akadályozott az expedícióban és a felkészülésben. Éva könyvelő, s amíg távol volt, a lánya és kollégái kisegítették, engem pedig oktatótársaim helyettesítettek. Egyébként a jóga rengeteget segít a hegyen, megteremti a megfelelő erőnlétet és lazaságot, segít a légzés szabályozásában, ad egy mentális fókuszt és segít a koncentrációban.

Két nyolcezresnél vélhetően nem állnak meg…

Terveink mindig vannak, a csalódás, hogy a Dhaulagiri megmászása nem sikerült, nem vette el a kedvünket, bár a következő expedíció nagyban függ attól, sikerül-e támogatókat szereznünk.

Diplomaosztás helyett Grosvenediger

Kerekes Éva 2014-ben kezdett foglalkozni a hegymászással, sőt először inkább a túrázással, amikor 2014-ben teljesítette a klasszikus El Caminót, vagyis a francia határtól Saint-Jean-Pied-de-Port-ból indulva eljutott a spanyolországi Santiago de Composteláig. Az útvonal első és harmadik harmada hegyvidéken vezet, amelybe a könyvelő beleszeretett.

„Eljutottam Európa legnyugatibb pontjára, ezért úgy döntöttem, megpróbálok felmászni Európa legmagasabb pontjára is – kezdte Kerekes Éva. – Kétezertizenötben még én is úgy tudtam, a Mont Blanc Európa legmagasabb hegye, a Kaukázusban lévő Elbrusz csak később lett európai. A lényeg, azért, hogy feljuthassak, beiratkoztam egy gleccserjáró tanfolyamra, kipróbáltam a via ferratát, majd a diplomaosztásom helyett felmásztam a Grosvenedigerre.”

„Ezt követően Európa legészakibb pontja helyett az Everest-trekkingen a Kala Pattart vettem célba, igaz, előtte a Kilimandzsáróra akartam feljutni, de későn kaptam meg a sárgaláz elleni védőoltást, s a hatóanyag még nem nyújtott volna védelmet.”

A két magyar hölgy az említett Everest-trekkingen találkozott, s 2016-tól kezdetét vették közös mászásaik.

„2017-ben a Himlung Himalt öt nap alatt másztuk meg, jóval a tervezett idő előtt, így még két hétig maradtunk a térségben, és teljesítettük az Annapurna-kör gyalogtúrát. Ekkor győztek meg bennünket a helyi serpák, hogy következő évben próbálkozzunk meg a Manaszluval, idén pedig a Dhaulagiri következett. Utóbbira nem sikerült feljutni, de már túljutottam a csalódás okozta traumán. Talán érthető az elkeseredésem, mert heti hat napon edzettünk a mászás előtt, futás, kerékpározás a szabadban és a konditeremben, de a kedvezőtlen időjárásra nem lehetett felkészülni.”

Kerekes Éva hozzátette, megterhelő munkája miatt szüksége van a hegymászásra, hogy kiszakadjon a napi mókuskerékből, s feltöltődjön energiával. Hobbijának jótékony hatását ügyfélköre is elfogadta és megértette.