„Majd én, az asztmás ügyvéd megmutatom!” – interjú Neszmélyi Emillel

– A világ legkeményebb autós kihívásai közé tartozó Dakar rali résztvevői akkor állhatnak rajthoz, ha előzetesen nyilatkoznak róla, kiket értesítsenek haláluk esetén. Magashegyi mászóként kell-e „végrendeletet” készítenie?
– Nálunk olyan biztosítást kell bemutatni, amely fedezi a vészhelyzeti evakuáció és a helyi orvosi ellátás költségeit – mondja az expedíciós teljesítménysportoló, gyakorló ügyvéd Neszmélyi Emil, aki megmászta valamennyi földrész legmagasabb hegyét, s a minap tért haza a Déli-sarkról. – Eddig az antarktiszi volt a legköltségesebb, egymillió dollár feletti mentési értékre kellett biztosítást kötni.

– Volt rá példa, hogy le kellett hívnia a biztosítását?
– A Mount Everest 2022-es, déli oldali megmászásakor. A csúcstámadás közben a viharos szélben szinte teljesen elvesztettem a látásom. Megfagyott a szaruhártyám, kissé a kötőhártyám is: ez
a szélvakság. Már itthon voltam, amikor 19 nap elteltével kitisztult a látásom.

– Miként jutott fel a világ tetejére, ha csupán az orráig látott?
– Követtem a rögzítőkötelet. Lehet vakon is mászni, a legendás osztrák alpinista, Andy Holzer vakon született, rajta kívül még két vak ember ért fel az Everest tetejére. Ez elsősorban mentális kihívás, hiszen nem csak a szemünkkel látunk. A felkészülés során több ezerszer végignéztem az útvonalat, a homályban is pontosan tudta az agyam, merre járok. Ezért sikerült feljutnom, ha nem is gyorsan, de magabiztosan. Az élet-halál harc lefelé kezdődött.

– Mert?
– A visszaút nem volt a fejemben, lefelé nem készít a mászó felvételeket, mielőbb ki akar kerülni a halálzónából. Így is lejutottam a kettes táborig, ott ért a biztosító telefonhívása, hogy helikoptert küld értem. A 6500 méteren lévő alaptáborból fél óra alatt evakuáltak.

– Nem ellenkezett?
– Ha nem keres, én hívom a biztosítót: nem vállaltam volna, hogy Khumbu-gleccser jégszikláin vakon átvágjak. Egyébként ha nemet mondok a biztosítónak, azonnal felmondja a biztosítási szerződésünket.

– Túl van a hét hegycsúcs kihíváson: feljutott hét kontinens – a világ jó részén Észak- és Dél-Amerikát külön földrészként kezelik – legmagasabb pontjaira; a Mount Everestre két oldalról is. Miben különbözik a csúcstámadásoktól a Déli-sark meghódítása?
– Egyrészt a hegyen sokkal könnyebb meghalni, másrészt a mindennapi munka mennyiségében. Az Everest-expedíció két hónapjából 10-12 napot kellett mászni, a többi idő akklimatizációs pihenéssel telt el. Az antarktiszi út két hónapjából az expedíció 45 napig tartott, ilyenkor napról napra keményen dolgoztunk, hogy teljesítsük a napi távolságot. Mindent ki kellett védenünk – fagyási sérülést, végzetes kimerülést, síléctörést –, ami akadálya lehetett volna annak, hogy elérjük a célt. Szükség volt némi akklimatizációra is, hiszen a Déli-pólus 2840 méter magasan fekszik.

– Eszerint minden lépést megterveztek.
– Szólóban is neki lehet vágni az Antarktisznak, de én csapatember vagyok. Páros és csoportos expedícióra jelentkeztem, végül egy norvég túravezető, valamint egy brit és egy svájci sportember lett az útitársam. Napi 8–10 órát mentünk, 90 kilós szánokat húztunk. Ezt nem lehet ész nélkül csinálni, muszáj közben enni és – szigorúan tíz perceket – pihenni. Éhezve képtelenség haladni, aki helytelenül táplálkozik, elfogy és fel kell adnia. A kérdés csak az volt, hogy 60, 70 vagy 80 perces meneteket tartsunk-e. Felváltva vezettük a libasorban haladó csapatot, ami nagy felelősség az élen haladónak: ha rosszul navigál, mindenkivel kibabrál. Ugyanakkor feladat is, ami jó, mert ha jár az agy, könnyebb elviselni az iszonyú monotóniát.

– Rakonczai Gábor 2019-es expedíciója után ön a második magyar, aki elérte a Déli-pólust.
– Megfordultak ott már honfitársaink, de ők a Last Degree Challenge-et teljesítették, ami 111 kilométer, a résztvevőket repülővel teszik le a 89. szélességi körön. Ránk ezer kilométer várt. A legrövidebb út 910-920 kilométer lenne, de a nagy sastrugi mezőket, a fagyott hógerinceket észszerűbb megkerülni, emiatt hosszabb a ténylegesen leküzdött táv.

– Azt mondta, a Mount Everesten könnyebb meghalni, mint az Antarktiszon.
– Délen jó eséllyel fagyási sérüléseket, szél- és hóvakságot lehet elszenvedni, de kevés a haláleset. Az utóbbi másfél évtizedben rengeteget fejlődött az orvoslás, ha a bajba jutó 72 órán belül orvoshoz kerül, az új szereknek köszönhetően kilencvenszázalékos eséllyel megmenthető a fagyott testrész, nem kell az ujjait sem amputálni.

– Ön sikeres ügyvéd, korábban élvonalbeli kosárlabdázó volt, lefutotta a maratoni távot, átúszta a Balatont. Mit keres a hegyek tetején?
– Nekem ez kattant be… Eredetileg attól nyílt ki a bicska a zsebemben, hogy a környező országokban előszeretettel beszéltek lekezelően a magyarokról, mondván, egy „alföldi nép” genetikailag alkalmatlan az Everest északi oldali meghódítására – persze ezt palackos, nyolcezres turista mászók vagy olyanok mondták, akik nem jártak a hegyeken. Azt gondoltam: majd én, az asztmás ügyvéd megmutatom, hogy nem így van! Könnyebbséget jelentett a versenysportolói előéletem, de így is három és fél évig készültem, hogy élve feljussak és élve le is tudjak jönni. A Tibet felőli északi oldalon sokkal nagyobb a visszafordulás esélye; utánam azóta nem is jutott fel magyar. Az Everestet követően folytattam a hét hegycsúcs kihívást – szerettem volna elvinni a magyar zászlót oda is, ahol nem számítanak a felbukkanásunkra, esetleg le is néznek bennünket.

– A meghódított hegyek közül van-e kedvence?
– Élménynek a Kilimandzsáró a legtökéletesebb. 

– S amit a háta közepére sem kíván?
– Az Alaszkai-hegységben található Denali csupán 6194 méter, a megmászása mégis nagy kihívás az időjárás miatt, ugyanis közel van az Északi-sarkkör. A sikerráta 34 százalékos, évente egy-két ember sajnos meghal. Nekem is a harmadik próbálkozásra jött össze; nagyszerű tanító volt az a hegy is.

– Üzleti trénerként cégeknek tart motivációs előadásokat, a Dumaszínházban önálló esteken mesél az élményeiről. A humor is erőssége?
– A Dumaszínháznak nem kizárólagos profilja a humor. Amit én csinálok, a standup spoken word irányzatához tartozik. Egy szabálya van: csak igazat szabad mondani, megtörtént eseteket lehet elmesélni! Az előadásaimból amúgy nem hiányzik az önirónia, felidézem a bénázásaimat is, amin a közönség jókat nevet, ennyiben stand-up a műfaj. A hallgatók azt érezhetik, egy vagyok közülük, s ha jó az előadás, közösen másszuk meg az Everestet, együtt érjük el a Déli-sarkot, együtt élünk túl minden veszélyes helyzetet. Csodás párhuzamot lehet vonni a történeteim és a nézők élete között. Mindenkinek megvan a maga Everestje: például aki rákból gyógyul ki, megözvegyülve egyedül neveli a gyerekeit vagy hasonló helyzetbe kerül, nagyobb kihívással néz szembe, mint én a hegyoldalon.

– Már csak az Északi-sark meghódítása hiányzik ahhoz, hogy teljesítse az Explorer’s (Felfedező) Grand Slam-kihívást. Mennyi időt ad magának erre?
– Három évet arra, hogy egy kanadai határszigetről útnak induljak. Ehhez le kellene zárni az orosz–ukrán háborút, vagy legalább tűzszünetre lenne szükség. Az expedícióhoz ugyanis létre kell hozni a Barneo-tábort, egy sátorkomplexumot a 89. északi szélességi fok közelében egy jégtáblán. A repülős jégre szállást csak az oroszok vállalják, jelen helyzetben a NATO nem engedné oda őket. Ha nem zárul le a konfliktus, öt éven belül a Last Degree Challenge keretében kelnék útra – így „csak” a második legnehezebb kihívás, de meglenne a Grand Slam. Az Északi-sarkra a legkönnyebben Oroszországból lehetne eljutni, ám a globális felmelegedés miatt 130 kilométeren eltűnt a jég. Az Arktisz Északi-sarkig egybefüggő jegének szélét vízen, kajakkal kellene megközelíteni; a 8-10 méteres hullámok miatt ez képtelenség. Két orosz megpróbálta korábban, oda is vesztek. Szóba jöhetne Grönland, ám onnan 60–80 nap a túra, szemben a tengeri áramlatokkal – ennyi élelmet képtelenség magunkkal cipelni.

– Nagyon csalódott lenne, ha nem jutna el az Északi-sarkra, s le kellene mondania Grand Slamről?
– Valahogy biztos feldolgoznám, aztán előadást tartanék róla cégeknek és a Dumaszínházban mindenki másnak.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. február 8-i lapszámában jelent meg.)