Bringázva segített Délkelet-Ázsiában

A teniszedző nem először vágott bele hasonló jellegű kalandba, a 2019 őszén kezdődő küldetése előtt március elején indult Bangkokból, s Laoszba, Vietnámba és Kambodzsába tekert, majd vissza Bangkokba. A táv – a mostanihoz hasonlóan – négyezer kilométer volt, és a túra során gyűjtött adomány a Mosonmagyaróváron nyíló hospice házhoz került.

Kevesen hozzák meg az áldozatot, hogy szeretteiktől távol töltsék a karácsonyt. Ön miért vállalta?

Egyszerűen csak mehetnékem volt. Meg mi az a pár hónap azokhoz az évekhez képest, amelyeket amúgy is otthon töltök?

Hogyan fogadták Ázsiában?

Leginkább kis falvakban jártam, ahol messziről jött emberek csak nagyon ritkán fordulnak meg. Integettek, tátott szájjal nézték, ahogy begurulok a faluba, majd mosolyogni kezdtek. Mindenütt megkérdezték, merre tartok és van-e útitársam. Amikor megtudták, hogy nincsen, nagyon elcsodálkoztak.

Vajon megértették az ottaniak, mit keres egy magyar bringás Ázsiának abban a szegletében?

Remélem… Megmutattam nekik, mely országokba megyek még el, és azt is elárultam, hogy beteg gyerekeken igyekszem segíteni. A Google-fordító és a kézzel-lábbal magyarázás legyőzött minden nyelvi akadályt, de nem árt, ha ismerünk pár szót a nyelvükön, amelynek nagyon megörülnek.

Milyen útvonalat járt be?

Bangkokból indultam, végigkerékpároztam a keleti parton, majd szinte meg sem álltam Kuala Lumpurig. Onnan repülővel átutaztam Indonéziába, majd újra nyeregbe pattantam, és Balira bringáztam.

Mi volt a túra legemlékezetesebb pillanata?

Életem eddigi legkeményebb túrája volt, naponta legalább három, más és más jellegű kihívás ért. Nagyon örülök, hogy sikerült megoldanom, legtöbbször egyedül. Az egyik legnagyobb kihívás az elfertőződött sebek kezelése volt. Egy alkalommal tíz napig kellett kórházakba járnom, hogy kitisztítsák a bokámon keletkezett sebet, majd amikor végre begyógyult, egy pálmalevél elvágta a talpamat, úgyhogy jöhetett újabb hat nap kórházlátogatás. Mindez persze nem nagyon tántorított el az eredeti célomtól, így is szinte megállás nélkül tekertem.

Több adományra számítottam, illetve vártam, hogy az emberek jobban az ügy mellé állnak. Ennek ellenére úgy érzem, innen a távolból kicsit én is kivettem a részem a gyerekek megsegítéséből, sikerült felhívnom a figyelmet azokra a kis betegekre, akiknek az út elején még nem volt nagy »követő táboruk«. Az út végére a legtöbbjüknek sikerült összegyűjtenem a tervezett összeget.

Tervei 2020-ra?

Február másodikán néhány barátom jótékonysági futsaltornát rendez a mosonmagyaróvári UFM Arénában, hogy adományt gyűjtsenek azoknak a beteg kisgyerekeknek, akikre az utazásommal hívtam fel a figyelmet. Igyekszem támogatókat találni nekik, akik szívesen felajánlanak valamit a tombolára, ezzel is népszerűsítve az eseményt.

Íme néhány kitűnő kép, amelyet Preier Bálint ázsiai utazása során készített: https://www.facebook.com/preier.balint

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!