Futás a végtelenbe – és tovább?

Korábban az ultrafutás kevesek sportja volt, az átlagkocogó számára elképzelhetetlen volt a negyvenkét kilométer feletti teljesítés, hiszen már a maratonistákra is afféle szupermenként tekintettek.

Napjainkban viszont egyre több futó választja az ultratávok kihívását, de legyen bármennyire is népszerű, sok a tévhit és az információhiány a futás ezen ágával kapcsolatban, gyakran még a futók körében is.

Mi a helyzet ma?

Elméletileg ultratávnak nevezünk minden 42,2 kilométer feletti távot, de inkább az ötven kilométernél hosszabb futásokra használjuk ezt a kifejezést. Ugyanakkor még a félszáz kilométeres kihívásokat is csak belépőszintnek tekintik, ugyanakkor a határ már-már a csillagos ég, rendeznek huszonnégy, negyvennyolc órás versenyeket is. A klasszikus, sík terepes, körözős, továbbá a két helyszín között zajló események mellett megjelent a mezei, majd a terepfutó szakág is, utóbbiban több változat is.

Vannak ugyanis középhegyi, magashegyi, erdei, sivatagi terepultrák is, sőt még dzsungelben is rendeznek versenyeket, s ezeken belül is vannak megszokott távok, az ötven, száz kilométer mellett az ötven és száz mérföldes kihívások a leggyakoribbak.

Vannak híres, presztízsértékű versenyek, amelyeket teljesíteni komoly eredmény. Ilyen a dél-afrikai Comrades Marathon, a világ legrégebbi ultramaratoni versenye, s talán az egyik legnépszerűbb is, hiszen több mint tízezer futó indul rajta. A Spartathlon nevét pedig szinte mindenki hallotta már, az Athéntól Spártáig tartó 246 kilométeres megméretésnek jelentős sportértéke van. Hazai viszonylatban az UltraBalaton emelkedik ki, kicsivel több mint kétszázhúsz kilométeren kell megkerülni a magyar tengert. Hasonló léptékű, s egyben a Spartathlonra kvalifikációs lehetőséget is ad a Korinthosz 160, amely az egyetlen minősített száz mérföldes verseny idehaza. A tizenkét és huszonnégy órás kihívások között a Sárváron rendezett a legnépszerűbb.

A terepfutásban is vannak legendás versenyek, az Ultra-Trail du Mont Blanc a legismertebb, szokták a terepfutás olimpiájának is nevezni. A leghosszabb táv százhetven kilométer tízezer méter pozitív szintemelkedéssel, három országon át a Fehér Hegy körül. A tengerentúl a Western States Endurance Run a legrégebbi terepultra, amely százhatvan kilométeren át megy az Egyesült Államok nyugati partján. Ázsiában is találhatunk ilyen kihívást, az Ultra-Trail Mount Fuji az UTMB japán megfelelője, 153 kilométer, nyolcezer méter pozitív szintemelkedéssel és lélegzetelállító tájjal. A legkülönlegesebb mindenképpen a Tennessee államban rendezett Barkley Marathons, amely egy nemzeti park sűrű erdejében zajlik, jelzések, nagy frissítőpontok nélkül, sűrű bozóton át, úttalan utakon, és ebben a kihívásban százhatvan kilométer a leghosszabb táv, amelyet eddig mindössze tizenöt embernek sikerült teljesítenie.

Az extrém versenyek között a Death Valleyből induló Badwater 135, a Himalájában zajló The Hell Race, vagy a Bigfoot 200 lehet ismerős a hazai futóknak.

Magyarországon az Ultra-Trail Hungary a legnépszerűbb, de a Piros 85 s a rövidebb, de egyáltalán nem könnyebb Mátrabérc Trail is kedvelt a terepfutók körében. Van még néhány kihívás, amelyek nem kifejezetten futóversenyek, inkább teljesítménytúrák, de sokan futnak rajtuk: a Mátra 115, a Vadrózsa 160, illetve a legendás börzsönyi Kör, amely ráadásul amolyan instant kihívás, hiszen bármikor teljesíthető, ha valaki rendelkezik a kvalifikációhoz szükséges feltételekkel: 152 kilométert és 7100 méter szintemelkedést kell leküzdeniük az indulóknak a Börzsöny vadregényes hegyein-völgyein át.

Kihívásokban tehát nincs hiány, azok, akik úgy érzik, a negyvenkét kilométer számukra nem elég, bőséggel válogathatnak itthon és külföldön is a valóban nagy léptékű versenyek között.