A futás kortalan sport, amíg egyik lábad a másik után tudod tenni, és a hajnali merevedés, ami az utóbbi időben a derekadba vándorolt, nem akadályoz a mozgásban (és nem beszélve az egyéb nyavalyákról), bármeddig lehet űzni.
Aligha néznek hülyének amiatt, mert nyolcvanévesen napi rendszerességgel futsz. Ha valamelyik versenyen rajthoz állsz, még „Max riszpekt!”-et is kaphatsz, hogy nem az orvosi váróban pletyózol éppen, hanem te leszel a bezzegember. Persze, mert vasárnap zárva van a körzeti orvosi rendelő, majd mész hétfőn, a verseny meg vasárnap van, de addig is ki lehet élvezni, hogy lám-lám, ennyi idősen is lehet sportos életet élni, nézze csak anyuka, maga is letehetné azt a napi két doboz lantosmalbit, és nem köpné ki a tüdejét két lépés után!
Ha idősen is menő vagy és sportos, nem fordul elő az a szituáció, hogy a Szulejmán végén feltápászkodsz a fotelből, majd odabököd az onokádnak: jaj, kisfiam, csak meg ne öregedj!
Miért, tán dögöljek meg fiatalon, mama?
Szóval, miért érdemes idősen is futni?
Nyilván az egészséget említi mindenki először. Ez így is van, bár nyilván a sérülésveszély fokozottan fennáll, de azzal, hogy idősen is rendszeresen sportolsz, csomó egyéb betegségtől megóvod magad. Igen, még a konyhai balesetektől is, már csak azért is, mert amíg futsz, addig se a konyhában vagy.
Több mint harmincezren lesznek április elején a Vivicittán? Bizony, nagyon sokan jelentkeztek már eddig is. Sőt, lesz egy új, „összetett” táv, továbbá a 35. versenyre különleges érmet kapnak a nevezők.
Erről, és persze sok minden egyéb szabadidős érdekességről írunk a Csupasport magazin első számában, amely március 10-én jelenik meg! A 100 oldalas magazinon kívül olvasóink kapnak egy 16 oldalas versenyeredményes mellékletet is.
A família bejelenti, hogy hét végén átjönnének hozzád látogatóba. Mind a tizenöten. Szép meg jó dolog a család, de lelki szemeid előtt látod, hogy alkonyattól pirkadatig a konyhában kell senyvedned, hogy összedobd a vasárnapi komatálat, megvadult kölkök lógnak a csillárról, és leverik a nagypapa urnáját a kredencről. No, ilyenkor mit tehet az ember, közli, hogy házon kívül van.
Tudjátok, gyerekek, nem tudok megülni a fenekemen, már egy hónapja leszerveztem, hogy elmegyek Tarnafarhátra erre a versenyre, de jövő héten átugrom hozzátok, ezen a héten meg az anyósod biztos szívesen lát benneteket.
Érdemes korcsoportos versenyeken indulni. Minél idősebb vagy, annál kevesebb lesz a korcsoportodban a rivális, így sokkal nagyobb az esélye, hogy megcsípsz egy dobogós helyezést. Felesleges siránkozni, hogy „bezzegrégenmindenjobbvót”, a félmarcsit lezavartad egy órán belül (legalábbis az unokáknak ezt mondod), most pedig jó, ha két órán belül megy, amikor fűnyírás után megmutathatod az épp hurkát töltő szomszédnak a legújabb serlegedet, aki ezt megünnepelvén nyilván azt mondja, hogy erre muszáj inni.
Az idős kor nem egyenlő azzal, hogy otthonkában izzadsz egész nyáron, illetve fecskében leviszed a hűtőtáskát a Balatonra, és a zsírégetés kimerül abban, hogy a kötényhasadat égeti a tűző nap. Idősen is lehet olyan fullos lábakat és szixpakkot villantani, hogy még a huszonévesek is behalnak, majd kijelentik, ők is így szeretnének kinézni hetvenévesen (amúgy hatvan vagyok, de ne zavarjon, kösz!).
S bár a csarnokban történő banyatankos sprintfutás nem a te műfajod, azért itt megmutatod a gáréknak, hogy a főtt kukis kocsihoz akkor is te érsz oda leghamarabb, ha ötszáz méter hátrányból indultál.
A savasodás okozta szenvedést elég akkor megélni, mikor már elvonultak.
(Lehet lesz folyt. köv., addig adjatok tippet, miért jobb futni, mint pénzenergiát küldeni...)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!