Mosolyogva futná körbe a világot

Ennyiszer futott végig házuk kocsibeállóján Tóth Kinga, aki a 32 méteres köröket letudva 42 kilométert teljesített, ily módon pótolva a koronavírus miatt elmaradt, a lengyelországi Debnóban tervezett maratonit. Ez lett volna – pontosabban ez lett – a 22. maratoni futása, és bár őrült ötletnek tűnik néhány méteres pályákon teljesíteni a távot, Tóth Kingának nem ez lesz az egyetlen futása a kocsibeállón.

„Először a kertben próbáltam futni, de rengeteget kellett kóvályogni – bokor, fa, fűcsomó vagy éppen egy-egy gödör, amit a kutya ásott, borzalmas volt. Láttam én is a francia futót, aki az erkélyen teljesítette a távot, egy lengyel barátunk, Wojtek a karantén alatt a franciaágya körül futott, míg a nigériai barátnőm, Dayo szintén a saját erkélyén futott. Ehhez képest nekem kényelmes volt a kocsibeálló – kezdte érdeklődésünkre Tóth Kinga, majd a beszélgetés során egy különleges történet bontakozott ki, amelynek csak egy szelete volt az, hogy riportalanyunk 5 óra 57 perc alatt 1312 alkalommal futott oda-vissza a kocsibeállón. – Gondolkoztam már a futópadon is, de az otthoni eszközöm sajnos elromlott, így szükségem lesz egy újra, hogy azon is próbára tegyem magam.”

Tóth Kinga ugyanis úgy tervezi, hogy a vírus miatt kimaradó tavaszi maratoni futásai mindegyikét teljesíti majd az alkalmi, pontosan lemért, tehát a maga módján hitelesített pályán, sőt legközelebb a negyvenkét kilométer utáni 195 méter sem marad ki, hiszen néhányan felrótták neki, így nem is teljesítette a teljes távot.

„Nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc maratonim, de mindegyik különleges valamiért – folytatta Tóth Kinga, aki elárulta azt is, melyik volt neki a legkedvesebb. – 2015-ben Kassán futottam először maratonit, a verseny érdekessége, hogy Európa legrégebbi maratonija, sőt az egész világon is csak a Bostoni maratonit rendezik meg régebb óta. Kis túlzással a város összes lakója ott van, tapsolnak, biztatnak, a kocsmákból sört hoznak, vagy éppen az idős emberek slaggal locsolják a futókat, ha nagyon meleg van, és a pálya – útburkolati jelként – egész évben fel van festve.

A befutó olyan, mintha a Tour de France-on lennék. Két oldalt több sorban csüngenek az emberek, és mivel kétkörös a verseny, amikor a huszonegy kilométerhez érek, akkor húznak el mellettem a klasszisok!”

Szintén óriási élmény volt egy tavalyi maratoni futás Albániában, ahol a női kategóriában az élen végzett. Az országot sújtó földrengés másnapján volt a verseny, az útvonal Albánia és Montenegró között vezetett, felváltva volt a rajt és a cél a két országban, de bármelyik irányból is futottak, hatalmas hegyeket kellett megmászniuk.

„Egész úton orkánerejű szél és szakadó eső kísért minket. Ha nem futásról van szó, ki sem megyek, ha esik, ezért a fejemre húztam a szállodai zuhanysapkát, rá egy baseballsapkát, majd egy kukazsákot, viccesen azt is mondhatnám, hogy a tempó mellett a divatot is diktáltam. A befutó után kaptam egy szép kupát, számomra pedig a célban derült ki, hogy egyébként pénzdíjas versenyt nyertem meg” – emlékezett vissza.

Az említett, Shkodra és Ulcinj közötti maratoni után három nappal Tóth Kinga már Bukarestben futott, így Albánia után Románia is felkerült a maratoni listájára (Montenegró már a podgoricai maratonnal megvolt) – ez azért fontos, mert az országokat is „gyűjti”. 2014 ősze óta tartó futókarrierje során eddig Magyarországon, Albániában, Ausztriában, Csehországban, Észtországban, Görögországban, Lengyelországban, Montenegróban, Olaszországban, Romániában, Szerbiában és Szlovákiában futott már maratonit.

Hazánkból egyedüli nőként tagja a Marathon Globetrotters klubnak, amelynek célja, hogy tagjai minél több országban fussanak maratonit, és minimum öt országgal lehet bekerülni a csoportba. Tóth Kinga listája idén tavasszal Máltával, Koszovóval, Észak-Macedóniával, Lettországgal, Luxemburggal és Boszniával bővült volna. Ezek sajnos a járványhelyzet miatt kimaradnak, viszont még hat maratoni következhet a kocsibeállón.

„A tavalyi pozsonyi maratoninak köszönhetem, hogy bekerültem a csoportba – tudtuk meg a futótól. – Nem vagyok gyors, így a hátsó rajtzónába kerültem, és amíg nem indultam el, képeket készítettem. Egyébként is hatalmas a buli a rajtnál, klassz zene megy, nagyon jó hangulata van. Az egyik szelfinél a hátam mögött lévő nő beleintegetett képbe, aztán amikor megfordultam, behúzta a nyakát, de mondtam, hogy készítsünk közös fotót. Végül hatan voltunk lányok meg egy fiú, összebarátkoztunk, és éppen a képbe beleintegető nigériai lány tagja ennek a klubnak, ő hívott meg a csoportba.

Afrikában ő a csúcstartó, már 60 országnál jár. Ráadásul Dayo mutatta be nekem a lengyel Wojtek Machnikot, aki már 97 országban futott maratonit, egy év alatt pedig 66 országban – ezzel ő a világrekorder.”

A gyerekként versenytáncos, az iskolai 800 méteres futásokat mindig utolsó előttiként teljesítő, majd felnőttként a turizmus területén dolgozó, idegenforgalmi közgazdász végzettségű Tóth Kinga hozzátette, a munkában szerzett tapasztalatai jól jönnek a futóutak szervezésénél. Volt olyan külföldi verseny, amelyre négy euróért nevezett, és kilencezer forintos repülőjeggyel utazott, ami gyakorlatilag kevesebbe került, mintha Budapestről leutazna egy-egy vidéki viadalra.

A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy szombaton egy másik különleges futás részese volt. Egy rostocki futónő ugyanis a fejébe vette, hogy közösen körbe kellene futni a világot, ezért a megméretés résztvevői a saját időzónájukban futottak 9-tól 10-ig, majd átadták a virtuális stafétát a következő időzóna futójának. Körülbelül kétezren vettek részt a világ körüli futáson, magyarként pedig egyedül Tóth Kinga, aki tavaly két alkalommal a Balatont is körbebiciklizte, egyszer négy, egyszer pedig két szakaszra osztva.

„Sosem tanultam futni, sosem volt edzőm, a versenytánc adott megfelelő alapot és erőt, nem is volt még sérülésem – szerintem ehhez képest kifejezetten szép eredmény a 4:17-es egyéni rekord. Ráadásul én a maratonikat nem megfeszülve, hanem mosolyogva, boldogan teljesítem. A futásnak rengeteg élményt köszönhetek, kiderült, milyen fontos a nyelvtanulás, hiszen a külföldi versenyek során rengeteg barátságot kötöttem, és mindegyiket egy-egy gyöngyszemnek tartom az életemben” – tette hozzá Tóth Kinga, majd mosolyogva megjegyezte: bármeddig tudna még mesélni a futásról.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!