Mag Erika túl a lábfej- és bokatörésen

Vágólapra másolva!

2020.08.10. 18:10

Címkék

Hónapokat hagyott ki az Ultra Tisza-tó korábbi győztese, a Spartathlont is teljesítő Mag Erika, aki a nehéz időszakban sem állt le, s a gyógytorna mellett rendre kerékpározással terhelte a lábát.

Nehéz időszak végéhez közeledik Mag Erika, aki a koronavírus-járvány miatti korlátozások mellett egy sérüléssel is megküzdött, s mint jelezte, egy hónappal korábban nem is vállalta volna a beszélgetést.

„Eltört a lábam, ebből a sérülésből gyógyulok – tudtuk meg az Ultra Tisza-tó korábbi győztesétől. – Négy hónapja történt, és nagyjából egy hónapja kezdtem el futni, de előtte is folyamatosan végeztem a rehabilitációs gyakorlatokat, hogy minél hamarabb rendbe jöjjek. Két törésem is volt, a lábfejemben és a bokámban, előbbi egy fáradásos törés, utóbbi pedig akkor történt, amikor kiment a bokám. Többször megröntgenezték, félrediagnosztizálták, majd elmentem egy MR-vizsgálatra, és ott derült ki a pontos diagnózis.”

A rehabilitáció három hónapja alatt azt az elvet követte, hogy minden egyes nap tegyen valamit a gyógyulása érdekében, egy pillanatra sem állt meg, hogy minél hamarabb felépüljön.

„Folyamatosan tornáztattam a lábam, kaptam kölcsön egy spinning biciklit, majd amikor már kimehettem a szabadba, ott is kerékpároztam, a végén már heti háromszáz-háromszázötven kilométert tekertem – folytatta a Spartathlont is teljesítő futónő. – A különböző gyakorlatok alatt mindig elmentem a határomig – ha rosszabb lett, nem csináltam, ha stagnált vagy javult az állapotom, folytattam.”

A biciklizés után következhetett az óvatos futás, először csak száz méterek, majd sérülése után – éppen beszélgetésünk reggelén – teljesítette az első 15 kilométeres távot.

„A versenyekkel egyelőre nem foglalkozom, nem látom értelmét. Szeretnék az idén eljutni a maratoni távig, de csak magamnak, aztán talán jövőre újra versenyzek. Egyelőre jobban érzem magam, ha a saját tempómban, a saját ritmusomban futok, mert tudom, a versenyeken úgyis elkapna a versenyszellem. A hosszú távú gyógyulás a cél, és úgyis jön az az időszak, amikor újra versenyezni akarok. Az is az egyik tanulsága ennek az időszaknak, hogy időnként a sporton van a fókusz, máskor pedig kevésbé. Természetesen továbbra is része a napjaimnak a mozgás, de kivárom, hogy meglegyen a belső vágy, hogy stabilan, jól menjen minden edzés, és akkor újra jöhetnek a versenyek!”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!