Bogár János bízott, amíg lehetett

Szinte napra pontosan három hónappal ezelőtt írtunk arról, hogy 29 évvel Spartathlon-győzelme után Bogár János visszatér a nagy hagyományú görög versenyre. A futótársak segítségével indulhatott volna újra, ők teremtették elő az utazás költségeit.

A pénz nem megy veszendőbe, ám a nagy terv igen, hiszen a koronavírus-járvány miatt szerdán előbb azt jelentették be, hogy korlátozások lesznek a versenyen, majd csütörtökön kiderült: az idén nem rendezik meg a Spartathlont, a nevezést át lehet vinni 2021-re.

„Hihetetlen érvágás, hogy elmarad

– kezdte a közhasznú munkásként dolgozó Bogár. – A létszámlimit is betette a kaput, aztán törölték is a versenyt, igaz, benne volt a levegőben, hogy ez lesz a döntés. Eredetileg sok magyar nevezett a Spartathlonra, ám a különböző korlátozások miatt nagyjából a háromnegyede visszamondta az indulást. Én mindenképpen mentem volna, úgy éreztem, tartozom ezzel azoknak, akik segítettek előteremteni a költségeket.”

Ahogy az 56 éves futó mondja, bármilyen hírek is érkeztek, igyekezett nem arra gondolni, hogy elmaradhat a verseny – persze nehéz volt kivitelezni, amikor például két légitársaságnál is törölték a járatát… Eleget tett volna a tesztkötelezettségnek, mivel csak negatív eredménnyel lehet elindulni, illetve a karantént is vállalta volna. Arra is hajlandó lett volna, hogy autóval, Bulgárián keresztül, kerülővel próbáljon eljutni Görögországba, ám végül nem volt szükség rá.

„A szervezők is próbáltak pozitívak lenni, mindig kaptuk a híreket, az e-maileket, hogyan haladnak, aztán a visszamondások miatt foghíjas lett volna a mezőny.

Egyébként próbálom magam azzal vigasztalni, hogy sebaj, a győzelmem harmincadik évfordulóján térek vissza. Sokan biztattak amúgy azzal, ne bánkódjak, úgysem lett volna most kerek a történet, majd jövőre.”

Az anyagiakon nem múlhat, hiszen Bogár biztosan nem kéri vissza a nevezési díjat, hanem átviszi 2021-re, ahogyan a repülőjegyeket is át lehet foglalni. Mégis…

„Kár érte, mert elkerültek a sérülések, jól voltam, ráadásul a következőig eltelik még egy év. Ötvenhét leszek, ebben a korban már lassulunk, előjönnek a problémák, ám bízom benne, hogy minden rendben lesz.”

Bár a kiváló ultrafutó érezhetően motivációját veszítette a döntés után, mégsem csügged: ha megtartják a Spartathlont, akkor is elindult volna egy héttel később az Ultrabalatonon, így most még inkább arra koncentrál.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!