Futás a vaksötétben

Az alföldi Bodogláron került sor a júniusról szeptember végére átkerült egyéni éjszakai országos bajnokságra, és az ezzel együtt megrendezett egyesületi váltó ob-ra, amelyen nagy létszámú, erős mezőny állt rajthoz. A férfiaknál a nagy esélyes Tabáni Spartacus nyert, míg a női mezőnyben a MOM-Hegyvidék végzett az első helyen.

Az éjszakai ob-n a férfiaknál Bakó Áron (Tabáni Spartacus), a nőknél Gárdonyi Csilla (MOM-Hegyvidék) végzett az első helyen, előbbi a Csupasportnak is beszélt a versennyel, valamint a sportággal kapcsolatos élményeiről.

A 2016-ban egyéniben világbajnoki 28. Bakó Áron 2010-ben kezdte a tájfutást, és mint mondja, kimondottan szereti az éjszakai versenyeket, mivel akkor az ember könnyebbnek érzi a futást, aminek részben talán az enyhébb időjárás lehet az oka. Persze azért megvannak ennek a műfajnak is a nehézségei.

„Hiába van az embernek jó lámpája, így is sokkal kevesebbet látni, mint nappal, ami jelentősen megnehezíti a versenyzést – folytatta. – Körülbelül úgy kell elképzelni, mintha erősen ködös nappali időben futna valaki. Ilyenkor még az átlagosnál is nagyobb szükség van a precizitásra és a pontosságra a tájékozódásnál.”

Amikor a jövő évi csehországi világbajnokságra, és a 2024-es, itthoni Európa-bajnokságra készülő versenyzőt arról kérdeztük, van-e valamilyen emlékezetes története az éjszakai versenyekről, természetesen azonnal igennel válaszolt.

„Van két verseny Skandináviában, a Jukola és a 10Mila, ezeket szokás a sportág Bajnokok Ligájának is nevezni, én azonban egyszer a Long Night nevű pályán kifogtam egy nagyon peches szériát – mesélte. – Sajnos fél óra után lemerült a lámpám, és amikor megláttam két fényt, hiába mentem oda lelkesen, kiderült, hogy két svéd túrázóba botlottam. Szerencsére kisegítettek, és adtak lámpát, az más kérdés, hogy nemsokára az is lemerült.

Ezután volt fél kilométer, amit vaksötétben tettem meg egy mocsaras területen, miután megláttam két versenyző lámpáját, akikhez végre csatlakozhattam. Na, az egy elég emlékezetes és kalandos verseny volt...”