Tiricz Irén új ösvényeken a Pilisben

Tiricz Irén számára sem úgy alakult az esztendő, ahogyan eltervezte. A Piros85 háromszoros bajnokának is leginkább a versenyek hiányoztak, mivel mire márciusban elkezdett volna versenyezni, a koronavírus-járvány berobbanásának következtében csak edzhetett.

„Az év elején próbáltam összehangolni az új munkahelyemet a családdal, az edzésekkel, aztán márciustól bezártak az ovik, az iskolák, felmondtam, és otthon voltam a gyerekekkel – mesélte Tiricz Irén. – Nyugisabb időszak volt, bár versenyek nélkül, de viszonylag sokat edzettem. Augusztusban rendeztek volna újra versenyeket, akkor azonban eltörtem a kezem.”

A kéztörés egyébként a sporthoz, de nem a futáshoz kapcsolódik, a kiváló terepfutó ugyanis megvette élete első versenykerékpárját, amelynek bejáratása nem sikerült tökéletesen, és a csuklója bánta. Tavasszal azonban újra jöhet a futás mellé a kerékpározás.

„Sokat jógázom, azt nem tudom még százszázalékosan végezni, de szerencsére másban nem akadályoz a sérülésem – tette hozzá Tiricz Irén, aki a Szőlőskörön és a Mátrabérc trailen is indult, utóbbin legjobb női versenyzőként az abszolút ötödik helyet szerezte meg. – A motivációmmal a versenyek nélkül sem volt gondom, csak kimegyek az erdőbe és futok. Főleg terepen szoktam, rengeteg új ösvényt, útvonalat lehet felfedezni a Pilisen belül is, még jobban előtérbe került, hogy itthon milyen sok helyen nem is voltam még, így engem egy pillanatra sem érintett a motivációvesztés.”

Tiricz Iréntől megtudtuk, az ősszel kieső versenyek közül nagyon fájt a siófoki félmaratoni, amelyen a korábbi években indult. Korábban azonban a Piros85 után, amolyan szezonzáróként, komolyabb cél nélkül vett részt, az idén viszont kifejezetten készült, pályaedzésekkel is hangolt a megméretésre, s nagyon szeretett volna jó időt futni. Bár a verseny helyett néhány társával kiment a Margitszigetre, nem érezte magában az erőt, hogy félmaratonit fusson, így az egyéni csúcs megdöntése még várat magára.

„Nagyon úgy érzem, hogy mehetnékem van, régen éreztem magam ennyire jó formában, de nem hiszem, hogy az idén lehet még bármilyen versennyel is tervezni. Ha valóban így lesz, maradnak a hosszú terepfutások. Ami a jövő évet illeti, az A-terv a külföldi és magashegyi versenyek, ha ezek nem lesznek, elképzelhető, hogy elindulok egy itthoni aszfaltos ultratávú versenyen, a száz kilométeres magyar bajnokságon.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!