Nemrég olvastam egy anyagot a mindful-futásról, ami elgondolkodtató volt, és próbáltam hasznosítani a legutóbbi kocogásaim során. A kifejezés nagyjából arra vonatkozik, hogy meg kell élni az adott pillanatot, ott kell lenni a jelenben, és azzal foglalkozni, ami épp történik, legyen az kellemes vagy sem. Legalábbis én így fordítottam le magamnak. Hogy miért is fontos ez számomra? Mert ebben a vacak évben a futásaim során is elég sokat agyaltam a problémákról, munkáról, történésekről, amivel eltereltem a figyelmemet arról a tevékenységről, amit egyfelől azért is űzök, hogy kikapcsoljon. Természetesen ezt nem lehet minden edzésre ráhúzni, és néha jött a flow, de sajnos elég agyalós lettem az utóbbi időben, s ez azért bosszantó tud lenni.
A mindful-futásnál azt olvastam, hogy figyelni, koncentrálni kell végig edzés alatt, és csak arra, semmi másra: tehát például a légzésre, talajra érkezésre, a körülöttem levő világra.
Az idei nagyon fura év volt, szinte semmi sem alakult úgy, ahogy azt az ember eltervezte, s ez bizony a sportolásra is rányomta a bélyegét. Márpedig ha valami, akkor ez mindig segít átlendíteni a nehézségeken, töltést ad, nem beszélve az egészségre gyakorolt jótékony hatásairól, és ehhez ragaszkodnék a későbbiekben is. Előfordul futás közben, hogy annyira szuper minden az adott pillanatban, hogy az erdőben kiáltok egy juhhúúú!-t, vagy épp éneklem annak a dalnak a refrénjét, ami a fülemben szól, mert körülöttem nincs senki, de persze előfordult, hogy nyeltem a könnyeimet akár örömömben, akár ha valami kellemetlen ért. S mire hazaértem, csak a jóleső érzés maradt: igen, ma is megcsináltam!
A sportolás nagy kincs, és a futás különösen az. Szerencsére ezt egész évben lehetett csinálni, a sok törölt verseny mellett azért volt néhány, amit meg lehetett rendezni, instant kihívás pedig rengeteg adódott. Ti ott voltatok ezeken és edzettetek szorgalmasan, szerencsére ezt sokan meg is osztottátok a nagyközönséggel.
Volt, akinek a blogja, honlapja elvérzett ebben az évben (vagy csak egy időre elengedte az írást), de sokan vannak, akik rendszeres posztolók.
Vannak csodabogarak, akik elképesztő távokat futnak, aztán úgy írnak róla, mint egy jóleső, hétvégi kocogásról – rajtuk mindig elámulok.
A Facebook-csoportokba érdemes belépni, mert ahogy írtam, itt sok tapasztalatot, élményt osztanak meg a tagok. A teljesség igénye nélkül néhány hasznos csoport:
– Egyedül futunk
– Futótársak
– Első félmaratonimra készülök
– Futók Baráti Köre
– Futásról természetesen
– Futásról nőknek
Na, és itt vannak ők, akik remek bejegyzésekkel aranyozták be a napjainkat szinte egész évben:
Szakmai anyagokat, tanácsokat pedig legtöbbször innen olvashattunk:
futnimentem.hu – Evetovics-Balla Hajnalka hosszútávfutó, futóedző honlapja
futolepes.com – Őry István futóedző honlapja
gyerefutni.com – Krátky Egon atlétikai edző honlapja
chickenlegs – Kálmán Teréz aerobik- és személyi edző, és Szilvási Péter ultrafutó Youtube-csatornája
Köszönet és hála, reméljük, jövőre is sok érdekes futós bejegyzést olvashatunk tőletek! Nagyon boldog karácsonyt, és futásban gazdag boldog új esztendőt minden csupasport.hu olvasónak!
Másik érdekes jelenségre is felfigyeltem, sokan tűztek ki az évre valamilyen elérni kívánt kilométer-mennyiséget, és ha ez nem jött össze, akkor most gőzerővel igyekeznek behozni. Ezzel kapcsolatban van egy rossz hírem: az egész éves edzéshiányt nem pótolja, ha az utolsó két hétben elfutunk Ulánbátorig. Szóval, ez az időszak nyugodtan legyen az örömfutások, a pihenés és karácsonyi vacsik ideje. Kellemes ünnepet mindenkinek!