Blogra futottunk – az élmény nem változott: ez a legboldogabb tókör

Túl vagyok rajta! Nem kell szervezni, készülődni, egyeztetni, rajtcsomagot felvenni, itinert gyártani, szakaszkalkulátort kitölteni; nem kell leadni a felelősségvállalási nyilatkozatot, összeírni, hogy mit vigyünk le, egyeztetni, ki mikor érkezik és megy.

Akkor most a következő nevezésig már nem is lesz téma az UltraBalaton?

De bizony lesz, még sokáig!

Megcsináltuk, körbementünk, körbefutottuk, küzdöttünk 22 óra 42 percen keresztül, ez nem múlik el egyik pillanatról a másikra. Erről még sokat beszélünk, sokat nevetünk a vicces szituációkon, a keményebb helyzeteket újra megbeszéljük, mert nem lehet csak úgy elengedni ezt az élményt. Ahogy minden évben, én még sokáig ott leszek fejben és lélekben. Beszívtam újra az UltraBalaton illatát, történéseit, életképeit, a sok vidám, sportszerető ember látványát. Ezen a néhány napon mindenki odateszi magát. A szervezők, a szpíkerek, a segítők, a sportolók, a Balatonnál lakók és nyaralók, a sok autós, kerékpáros kísérő. Senki sem ideges, türelmetlen, toleráljuk a váltópontról rohanókat, a mosdók előtt a sorban állást, a kialakuló forgalmi dugókat, mindent. Amikor már mindenki fáradt, akkor is. Ez futóünnep, s ennek a szentségét semmi sem csorbíthatja.

Fantasztikus élményen vagyunk túl, és boldogsággal tölt el, hogy ismét részese lehettem!

Már péntek este elkezdtük az élménygyűjtést, ugyanis este együtt elmentünk Füreden futni, gyönyörűen ki volt világítva a parti sétány, épp telihold volt, ami tükröződött a Balaton vízén. Utána pedig beültünk a remek Peron Pizzériába, ahol finomakat ettünk-ittunk – megtehettük, hiszen most kivételesen délutáni rajtunk volt. Idén végül tíz tagot számláló csapattal teljesítettük a távot (ilyen-olyan okból végül két futó mínuszban voltunk), kiegészülve imádott bringás kísérőnkkel, Zombori Andrással és a sofőrünkkel, Vajda Györggyel. Andris rutinosan, mindig jókedvűen, minket támogatva tekeri le a 211 kilométert, Gyurit pedig – szerencsénkre! – megáldották azzal a csodálatos tulajdonsággal, hogy bárhol, bármennyi időre képes bevágni a szunyát, ha van hely, ahol leterítheti a kisbuszba bekészített UB-matracát és plédjét a fűre, padra. Előfordult, hogy éjszaka, sűrűn szitáló esőben a nevét kiabálva próbáltuk előkeríteni, mikor is egy bokor alól bukkant elő, hogy tőle indulhatunk tovább. S így, aprócska alvásokkal regenerálódva végigvezette az utat . Három újoncot is avattunk, kifejezetten jól teljesítettek, nem volt nyafogás, kifogás, tették a dolgukat. Az idei taktika az volt, hogy sűrűbben, négy és tíz kilométeres szakaszokat futva váltjuk egymást, ezzel a pörgősebb módszerrel gyorsan eltelt az éjszaka is, viszont sok mindenre nem volt időnk két váltás között.

A LELKES AMATŐR (Youtube)

Már most rengeteg UB-élményről készült írás, videó jön szembe a neten, az egyik legkülönlegesebb ez a kicsivel több mint harmincperces vlog, amely az UB első ötven kilométerének stációit eleveníti fel, és remekül bemutatja, milyen küzdelmet élhettek át a versenyzők a távjuk alatt: emelkedők, lejtők, eső, kánikula, biztatás...

PREPPER PAPA (Youtube)

Szintén az egyik legnépszerűbb videómegosztó oldalon találni olyan kisfilmeket, amelyek az UB legjobb pillanatait elevenítik fel, ezek között az egyik a váltóponton dolgozó segítő összeállítása, amelyen remek egyéni futók is felbukkannak, így a francia UB-legenda, Gilles Pallaurelo.

ULTRABALATON (Facebook)

S ha már kisfilm, akkor nem maradhat ki a versenyt szervezők szokásos, emléknek is remek összefoglalója a fantasztikus tókerülésről – apró életképek elevenítik fel, hogy milyen fantasztikus futó- és kerékpáros zarándoklat részese lehetett május első hét végéjén huszonkétezer hobbisportoló.