Fogyókúrás célzattal kezdte, mára életformája lett a futás

A második gyermekem születés után túlsúlyos voltam, és le akartam fogyni – mondta a Csupasportnak Krassóvári Diána. – Világéletemben sportoltam, húsz évig kézilabdáztam, így korábban nem volt ilyen jellegű problémám. A futást találtam a legjobb ötletnek, mondván, a család mellett ezt tudom a legkönnyebben beiktatni. Újévi fogadalom volt, hogy lefogyok, így hat és fél évvel ezelőtt futópadon egy-két kilométerrel kezdtem. Az első téli időszakot még az edzőteremben töltöttem, a szabadban túl hideg volt, a második szezonban viszont már kint futottam. Ekkor folyamatosan náthás voltam, kellett néhány hónap, amíg a szervezetem hozzászokott a hidegben való futáshoz, ám onnantól csak a szabadban futottam. Fogyókúrás célzattal kezdtem, életforma lett a futás. Mentálisan és fizikailag karban tart, remek énidő, jól ki lehet engedni a gőzt, és nem utolsósorban egészséges. Ma már nem tudom elképzelni a mindennapjaimat futás nélkül.

Sőt, ma már az ultrafutásban jeleskedik: hogyan jutott idáig?

Ha már edzője, Csécsei Zoltán szóba került: miképp kezdődött a közös munka?

A maratonira még magamtól készültem, de efölött már szükségem van valakire, aki mutatja az irányt, aki külső kontrollt ad, hogy ne sérüljek meg, és mindent jól csináljak. Láttam egy teljesen hétköznapi futó anyukát, aki Csécsei Zoltánnal dolgozott, így kerestem fel én is őt. Nagyon kedves volt, elmondtam, mik a céljaim, majd az első ultrám egy terepverseny volt Zoli felkészítésével, az ötven kilométeres Vérmókus. Zoli meg is jegyezte, hogy csak vér ne folyjon, és erre… Negyven kilométer körül elestem, lefejeltem egy sziklát, majd a traumatológián összevarrták az állam. Mindez húsvétvasárnap történt… Ettől függetlenül teljesítettem a távot, és belefértem a szintidőbe. Aztán megvolt az Ultra Tisza-tó hatvanöt kilométeres távja, tavaly ősszel pedig életem első száz kilométer feletti versenye, a Vadlán Ultra Terep. Egyébként nem vagyok kimondottan aszfaltos vagy terepfutó, mindkét borításon szeretek edzeni, versenyezni.

Milyen volt az éve?

Az esztendő végéhez közeledve lassan aktuális a kérdés: milyen céljai vannak jövőre?

Az Ultrabalatonon javítani szeretnék az időmön, maradt bennem hiányérzet, mivel idén az utolsó harminc kilométeren már csak sétáltam. A másik nagy célom ismét a Backyard Ultra. Legalább egy versenyen mindenképpen ott akarok lenni, az áprilisi gyepükajáni esemény biztos pont a naptáramban. Maradt bennem tüske, jövőre addig futok, amíg bírok, előbb semmiképp sem szállok ki. A többit pedig még meglátjuk.