Nők a Tour de France-részvételért

A Donnons des elles au Vélo női amatőr országúti kerékpároscsapat 2014-ben alakult, és a bringa nyergében lobbizott, hogy végre a hölgyeknek is megrendezzék a földkerekség leghíresebb és legrégebbi országúti kerékpáros körversenyét, a Tour de France-t.

Jó szokásukhoz híven minden évben a férfiak szakaszversenye előtt pontosan egy nappal tekerik le az adott etapot, a koronavírus-járvány miatt azonban az idén egy hónappal előzték meg a férfiakat – számol be a cyclingweekly.com kerékpáros szakportál.

A csapatot tizenhárom hölgy alkotja, száz jelentkező közül választották ki őket, és bár férfiak is elkísérhetik őket, a figyelem középpontjában mindig a női csapat áll, amelynek feltett szándéka, hogy fokozza a hölgyek jelenlétét a versenykerékpározásban.

A klub honlapján olvasható kiáltvány szerint ugyanis a gyengébbik nemet érintő döntéseket a férfiak hozzák az egyesületekben, jóllehet a Francia Kerékpáros-szövetség tagjainak tíz százalékát nők alkotják. Az elnyűhetetlen női kerekesek ezen szeretnének változtatni, és kezdeményezésükkel azt kívánják elérni, hogy a jövőben a nőknek is rendezzenek Tour de France-futamokat.

Mint ahogy említettük, a pandémia miatt az idén egy hónappal korábban járták be a Francia körverseny útvonalát, mint a férfiak, és mintegy nyolc hónapon át készültek a megméretésre, miközben a karanténnal, illetve a kijárási korlátozásokkal is meg kellett küzdeniük. A felkészülés során a csapat egyik tagja, Claire Floret elkapta a vírust, amelynek következtében ideiglenesen elveszítette szaglóérzékét, és depressziós lett. A hölgykoszorú több tagja is a frontvonalban áll helyt, ugyanis kórházban dolgoznak nővérként, ami csak tovább nehezítette felkészülésüket.

Az idei kihívás egyik legnehezebb szakaszára, a Nizza és környéki, mintegy 186 kilométer hosszú etapra így emlékszik vissza Bettina Fischer.

„A Col de Turini-szorosnál lévő emelkedő hétszázalékos, és tizenöt kilométer hosszú. Aznap, amikor megmásztuk, éppen gyomorproblémákkal küszködtem, és csak nagyon nehezen tudtam megemészteni az ételt. Minél feljebb jutottam az emelkedőn, annál gyengébbnek éreztem magam. Később még rosszabbra fordult a helyzet, és amikor elértük a Col d’Ezet-t, harmincnyolc Celsius-fokot mutatott a hőmérő. Mások is küszködtek gyomorproblémákkal, és csak később jöttünk rá, ez amiatt volt, mert túl korán vágtunk neki a távnak, így szervezetünknek nem volt elég ideje alkalmazkodni a nem mindennapi körülményekhez és megpróbáltatásokhoz.”

Az együttes munkáját tíztagú stáb is segítette. Öt gyógytornász, két szerelő, egy motorkerékpáros-kísérő, egy közösségihálózatépítő-szakember és egy fotós kísérte el a hölgyeket a körverseny állomásaira – nélkülük vélhetően nehezen teljesítették volna a 3470 kilométeres távot.

A csapat már a jövő évi megméretésre készül, és aki csatlakozni szeretne, most kezdje el a felkészülést, máskülönben nem tudja időben felépíteni magát!

A címlapon: Elizabeth Deignan (középen) az éremátadón. Fotó: Stuart Franklin/ AFP

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!