Csipetnyi csodaország a Mátrában

A csodahelyek közé tartozik például az Ilona-völgyi vízesés, amely a Mátra hegységben található, Parádfürdőtől mintegy öt kilométerre, a Szent István csevicekúttól pedig kettőre.

Ez hazánk legmagasabb természetes zuhataga, mintegy 10 méter magas, vizét az Ilona-patak táplálja.

Bár egyre többen fedezik fel, érdemes a mellette megbúvó természeti értékeket is szemügyre venni. Ilyen például a varázslatos gesztenyesor, amely az odavezető útra koronaként emeli lombjait, vagy a hosszan elnyúló mezők, amelyek a melegebb idő beköszöntével ideális helyszínként szolgálnak a családi piknikhez.

Túrámat Parádfürdőről kezdtem, innen aszfaltos út vezet körülbelül négy kilométeren keresztül, majd mintegy fél kilométer murvás részt követően az utolsó néhány száz méter egészen vadregényes terepen végződik. Aki ugyanezt az útvonalat járná be, mindenképpen álljon meg egy pillanatra az említett Szent István csevicekútnál, amely a környéken sűrűn előforduló, szén-dioxidot és kén-hidrogént tartalmazó természetes ásványvizet adó források egyike. Vizét értékes étvágyjavítóként tartják számon, vastartalma miatt gyakran vashiány pótlására is ajánlják.

A kúttól kulacsomat megtöltve haladtam tovább a kijelölt túraútvonalon, amelyet fehér négyzetben zöld teli kör jelzett. Ahogy a kitaposott, sík, murvás úton egyre közelebb kerültem túrám célpontjához, úgy érzékeltem, hogy a tél még igencsak rafinált játékot űzött a természettel. A kellemes tíz fok ellenére sem éreztem a március közepi tavasz előszelét. A leveleken kristályként csillant meg a jeges, deres takaró. A csermelyek kereszteződésében imitt-amott méteres jégcsapok lógtak.

Néhány száz méterre a céltól olyan hangulatom támadt, mintha mesebeli erdőben járnék. A csörgedező patakok és a szél által kicsavart fák védelmező katonákhoz hasonlóan szelték át akadályként a vízeséshez vezető utakat. A fákon megülő moha olyan szemet kápráztatóan rikított zöldjével, hogy az ember elgondolkozott rajta, vajon nem Alice mesés Csodaországából csippentett-e ki egy darabot.

Az Ilona-völgyi vízeséshez érkezve a látvány önmagáért beszélt: a jégcsapokkal és mohával díszített sziklák között lezúduló víz, az egymást keresztező kis patakok és a kidőlt fatörzsek összképe magával ragadott. A zuhatag mellé állva figyeltem, hogyan zúdul a mélybe a jéghideg víz, melynek permetét az arcomon éreztem.

A könnyű túra ellenére, aki mostanában szeretne ellátogatni ide, érdemes bakancsot húznia, ugyanis az utolsó pár száz méter sáros ösvényeket tartogat. Ám ezt a szakaszt leszámítva a lankás terep kitűnő kirándulási lehetőséget biztosít minden korosztálynak. Aki le akarja rövidíteni a túrát, a Szent István csevicekútig behajthat autóval, onnan viszont a fennmaradó két kilométert mindenképp gyalogosan kell megtennie.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!