Cser Beatrix nem lassít, újabb remek eredményt ért el, és most nem swimrunban, hanem „hazai pályán”, triatlonban – ráadásul jelenlegi lakhelyén, Svédországban, ahol a koronavírus-járvány kezdete óta először rendeztek triatlonversenyt (tavaly március óta még csak futóversenyek sem voltak), méghozzá a Sala Silvermant, amely féltávú Ironman. Az 1976-os születésű magyar sportoló korosztályában első, összetettben az elit- és masters versenyzők mögött ötödikként zárt, de ennél is jobban örült annak, hogy nagyszerűen érezte magát.
„A felkészülésem eddig is jó volt, az eredményekkel sosem volt gond, és most végre azt éreztem, amit a tavalyelőtti világbajnokság óta egy versenyt leszámítva nem. Azért fájt, vagy volt nehéz a táv teljesítése, mert meg tudtam nyomni, nem azért, mert nem voltam képes megcsinálni, amit akartam. Nem az eredményekért versenyzem, hanem hogy kiadjak mindent magamból úgy, hogy jól is megy, és ez most valóban ilyenre sikerült” – összegzett Cser Beatrix.
Erre az erőpróbára elvárások nélkül érkezett, nem tűzött ki célt, hogy milyen időt tekerne vagy futna. Folyamatban van a válása, elköltözött, teljesítményére némi súly- és izomveszteség is hatással volt, bár dolgozott rajta, hogy az izomerőt visszaszerezze.
„Alapvetően megszoktam a tizenhét-tizennyolc Celsius-fokos vizet neoprén ruhában, de az elmúlt nyolc-kilenc hónapban csupán a tőlünk hetven kilométerre található élményfürdőbe jártam úszni, ahol harmincfokos a víz, és harmincöt a levegő. Hozzászoktam a kellemes meleg vízhez, ezek után az ezerkilencszáz méteres úszás második körében elkezdtem fázni, ami miatt a bringázás elején merev voltam, se nem láttam, se nem hallottam, csak dideregtem.”
Gyakran felvetődik a kérdés, ha nem évtizede kezd a sportolással foglalkozni, sokkal többre vihette volna, de ez egyáltalán nem zavarja, elégedett a helyzetével. A Silvermanen a magyar hölgy előtt célba érők közül ketten az elitkategóriába tartoznak, ketten 35 év alatti, nem profi, hanem master kategóriájú triatlonisták. A 30-35 mégsem 45, tehát nagyon örült az ötödik pozíciónak is, ám nem érdekelte volna, ha hátrébb végez, annyira jó volt az érzés, ami átjárta. Ennek köszönhetően az sem okozott nagy gondot, hogy némi meglepetés érte a futásban.
„Mindig betonon futok az instabil bokám miatt, gyerekkoromban operáltak szalagszakadással. Ha mindig erdőben készülnék, nem lett volna semmi gond, ám egyáltalán nem komfortos az ennyire sziklás, gyökeres talaj. Ez mindenkitől nagy koncentrációt igényel, s bár írták előzetesen, hogy számítsunk erdei útra, nem vettem teljesen komolyan. Ehhez képest meglepetésként ért, hogy keresztbe-kasul futottunk a zöldben, de nem volt semmi gond, agyilag feldolgoztam, és jól is ment.”
Következik október harmadikán a barcelonai Ironman, amellyel kapcsolatban továbbra is megy a találgatás: a nemzetközi szervezet ugyan azt kommunikálja, hogy lesz, de anno a kazahsztáni versenyt is tíz nappal a megrendezése előtt mondták le a szervezők.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!