A súlyos beteg ultrafutó őszinte vallomása

Kegyetlen egy éven van túl Tommy Rivers. Az antropológusként és nyelvészként dolgozó ultrafutó tavaly nyáron súlyos légzési nehézségekkel került kórházba, és bár elsőre mindenki hőgutára, majd koronavírus-fertőzésre gyanakodott, állapota rohamosan romlott, és kiderült, nagyobb a baj.

A tüdőrák nagyon ritka típusát diagnosztizálták a 37 esztendős háromgyermekes apukánál, aki kómában is volt, majd a diagnózis felállítása után három hónappal alávethette magát a kemoterápiás kezeléseknek. A kegyetlen megpróbáltatások következtében az egykori életerős sportember negyvenhárom kilóra fogyott.

A harcot azonban nem adta fel, jelenleg remissziós, tünetmentes állapotban van, de kilencven százalék az esélye a rák kiújulásának. Jelképesen mégis ott volt a New York-i maratoni rajtjánál, és az egész futótársadalom egy emberként támogatta, ő pedig az Instagramján közzétett bejegyzésben írt az elmúlt egy év nehézségeiről.

„Nagyon kemény éven vagyunk túl, mindannyiunknak nagyon nehéz volt, darabokra törtünk, szétestünk, majd valahogy összeraktak minket. Még mindig nem került minden a helyére, és még a ragasztó sem kötött meg. De még mindig itt vagyunk, még mindig megyünk előre. Egy évvel ezelőtt ilyenkor egy csontvelő-transzplantációs egységből egy fekvőbeteg-rehabilitációs intézetbe szállítottak. Ahhoz is túl gyenge voltam, hogy alkalmas legyek a csontvelő-átültetésre. Ha megpróbálják, belehaltam volna. A halál nagyon közel volt, sötét árnyékként egyfolytában lebegett felettem. A legsötétebb napokon ugyanazt mondogattam magamnak: tarts ki, mozogj, menj előre. Még mindig itt vagy. Amíg mozogsz, és kitartasz, nem érinthet meg a halál. A halál egy személlyé vált számomra. Valami helyett valaki lett. Ez egyfajta túlélési mechanizmus volt, mert így könnyebb volt harcolni ellene. Egy sötét angyal ellen, aki folyamatosan, fenyegetőn leselkedik és vár. Ha nehezebben mozogtam, erőre kapott, de ahogy újra megmozdultam, meghátrált. Minden mozdulatommal üzentem neki, még itt vagyok, nem megyek el, hagyjon, menjen a francba. Egy évvel ezelőtt újra sétálni tudtam. Néhány kegyetlen lépés volt, de azóta mindennap sétálok. Mindig kicsit messzebb.”

Tommy Rivers korábban indult a Bostoni maratonin, valamint 2015-ben ott volt Konában, az Ironmanen, és két-két alkalommal elsőként ért célba a Las Vegas-i és az Arizoniai maratonin.

 

 

„A rák kegyetlen. Van, aki túléli, és van aki belehal, de senki sem nyer ellene. Egy könyörtelen gyilkos, aki nem válogat. A feleségem, a családom, az orvosaim és sokan mások tartották bennem a lelket, amiért sohasem lehetek elég hálás. Nem tudom, mennyi van még hátra, senki sem tudja. Csak a jelen a biztos. Ezért nem érdemes elpazarolni az időt, ami megadatik” – írta néhány hónappal ezelőtt.

Fotók: Tommy Rivers/Facebook

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!