Mecser Lajos havonta 1500 kilométernyi futással alapozta meg sikereit

Hogyan lesz valakiből Bükkaranyosról hosszútávfutó?
Az élet hozta így – felelte Mecser Lajos, aki karrierje után méhésznek állt, s aki szeptemberben lesz 80 esztendős. – Izgő-mozgó gyerek voltam, vetélkedtem a többiekkel, indultam a falusi szpartakiádon, ha jó eredményt értem el, Salgótarjánban versenyezhettem. Az iskolai faliújságon pedig cikk jelent meg rólam. Így utólag azt mondom, hogy az értékek a felszínre kerültek, és aki abban az időben értett valamihez, abban próbált kiugró teljesítményt nyújtani.

Az, hogy értett valamihez, azt is jelenti, hogy – mai kifejezéssel élve – motivált volt?
Megszállott voltam, s azt mondom, ha valaki feltesz mindent arra, amit szeret csinálni, azt az élet igazolja. Az őrültek és a megszállottak viszik előre a világot.

Melyik távot kedvelte a legjobban?
Mindet, de az ötezer méter nőtt a leginkább a szívemhez.

Mennyit futott hetente?
Három-négyszáz kilométert.

Hetente?
Igen, jól hallotta, a havi ezerötszáz heti lebontásban így jön ki. Ebben a résztávos edzések is benne vannak. Az volt az elvem, hogy két dologra kell odafigyelni: a legnagyobb terhelést a legjátékosabb módon kell a szervezetnek adni, másrészt odafigyelni a szénhidrátokban dús táplálkozásra.

Noha nagy tehetségnek tartották, az 1964-es tokiói olimpián mégis kiesett ötezren. Mi volt az oka?
Egyszerű, még zöldfülű voltam, és a hosszútávfutáshoz rutin is kell.

Hogyan emlékszik az 1966-os budapesti Eb tízezer méteres versenyére?
Egyrészt örömmel, másrészt némi keserűséggel. Örömmel, mert világversenyen érmes lettem, ami máskor nem sikerült, ráadásul egyik kedvenc pályámon, a Népstadionban. Ugyanakkor van bennem némi hiányérzet, mert talán ha nyolcezernél egyedül elmegyek a mezőnytől, az NDK-s Jürgen Haase nem ér utol. De az addigi legjobb eredményemet értem el, országos csúcsot futottam. Szóval, nem arról volt szó, hogy betliztem volna, de látja, még ennyi idő távlatából is motoszkál bennem, mi lett volna, ha… Annál is inkább, mert kevesebb mint két hónappal az Eb előtt Londonban hat mérföldön megjavítottam az Európa-csúcsot. Jó formában voltam.

Miért nem sikerült az 1968-as mexikóvárosi olimpia?
A magaslat miatt. Egész egyszerűen nem lehetett átállni. Teljesen más, ha valaki a tengerszintről felmenve versenyez magaslaton, mint fordítva. Amikor a kenyai Kipchoge Keino és a többi afrikai futó Európába jöttek futni, az első néhány versenyen nekik se ment, de később akklimatizálódtak. Lehet, ha jóval előbb kiutazunk, tudunk alkalmazkodni.

Az előolimpián tízezren mégis hatodik lett.
Igen, de kínlódtam akkor is, és gyenge volt a mezőny.

Melyik győzelmére a legbüszkébb?
A mexikóvárosi olimpia előtt, nyáron Stockholmban ötezer méteren magyar rekordot futottam, amivel ranglistavezető voltam. Azon a versenyen Ron Clarke lett a második, aki abban az évben Londont leszámítva csak az olimpián kapott ki – igaz, ott nagyon. A tunéziai Mohammed Gammoudi volt a harmadik, ezen a távon ő nyerte meg az olimpiát, a tízezren szintén aranyérmes Naftali Temu pedig negyedik. De az is örökké emlékezetes marad, hogy Londonban a három- és hat mérföldes futásban Európa-csúcsot döntöttem.

Szeretett a Népstadionban futni?
Hogy a fenébe ne! A futballmeccsek szünetében gyakran futottunk. Volt, aki úgy ismert meg, hogy látott a két félidő között, és megjegyezte a nevemet. Iharos Sándort is a Népstadionban győztem le, és szabadtéri világversenyen ott szereztem az egyetlen érmem.

Mit szólt, amikor ötezres országos csúcsát 2002-ben harmincnégy év után Csillag Balázs megjavította?
Az jutott eszembe, hogy nem sok rekord él több mint harminc évet. No meg az is, hogy ha az én időmben már lehetett volna rekortánon futni, az a csúcs akár tíz másodperccel is jobb lehetett volna. De ezzel nem a csúcstartó érdemeit akarom kisebbíteni.

Noha könyvet is írt a futásról, nem maradt az atlétika mellett. Volt ruhatáros, vízóra-leolvasó, méhészkedett. Vattacukrot is árult. Jelenleg mivel foglalkozik?
Sokszor mondták, hogy minden voltam már, csak éppen akasztott ember nem. Megmaradtam a méhészkedésnél. Ez már az aktív sport után volt.

A legtöbb versenyző, aki abbahagyja a versenyzést, légüres térbe kerül. Szegény Iharos Sándor is rászokott az italra, pedig Magyarországon nincs még egy akkora sportoló, mint amilyen ő volt.

Nekem sem ment könnyen. Először ruhatáros voltam, ott elkezdtem én is iszogatni, de aztán észbe kaptam.

Fut még?
Már nem, de tornászom és kerékpározom, annak ellenére, hogy minden porcikám fáj.

Szerepet vállalt a hagyományőrző Rákóczi-futás megszervezésében, ám mostanában nem hallani erről a kezdeményezésről. Mi lett az esemény sorsa?
Többedmagammal indítottuk be, én a nevemet adtam hozzá, de lassan elfogyott a lendület.

Mit tart különösen fontosnak a sportban?
A helyes táplálkozást! De még idős korban is, mert minél vitamindúsabban, szénhidrátokban gazdagon kell táplálkozni. Lehetőleg halféléket. Én olívaolajjal eszem például a tojást is.

Nincs olyan napom, hogy ne egyek kétszer mézet. Egy kilogramm méz megegyezik két kiló tojás, vagy három kiló hús kalóriatartalmával, plusz nyomelemeket is tartalmaz. Balczó András még a tejfölbe is mézet tett.

Külföldön minden reggelinél ott van a méz meg a barnacukor. Nagyon sokféle dolgot eszem. Iszom reggel egy féldecit, ebben a korban már kell az értágítás miatt. Fogyasztok kefirt, lecsót. Eszem makrélát, a Parkinson-kór ellen nagyon hatékony – nézze meg, a tengerparti embereknél ritka ez a betegség! Minél többfélét, az a lényeg. Szeretek egészségesen élni.

Visszatekintve a pályafutására, elégedett?
Igen, bár az a budapesti ezüst lehetne fényesebb és a mexikói olimpia is sikerülhetett volna jobban. Szerencse kérdése is az élet. Arra nagyon büszke vagyok, hogy egy salgótarjáni orvos, Fancsik János verset írt rólam. Egyszerű, de szívhez szóló. Ilyenek vannak benne, hogy „Bükkaranyos kies tája, Mecser Lajos őshazája”, meg „ki ott az a szőke legény, a sor elején?” Egyébként az „őshazába” rendszeresen visszatérek élménybeszámolót tartani, s ha futni már nem is tudok, beszélni róla azért igen.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!