A celldömölki Horváth Krisztián elmúlt éve kiválóan sikerült, többek között teljesítette az egyéni Ultrabalatont, a Korinthosz 160-at, az Ultra Tisza-tó 130 kilométeres távját, a WTR 161 kilométerét, és nem utolsósorban az 50 kilométeres Szőlőskört.
A futó a Hammer Nutrition termékeit használja a siker eléréséhez, s majdnem minden napjába beiktat legalább két óra futást. Minden távját feljegyzi, s számolja a kilométereket – tavaly 5400 kilométert futott le, igaz, eredetileg hatezret szeretett volna, ám egy sérülés keresztülhúzta a számítását.
Tavaly év elején már küszködött a bal térdével, mint mondta, még a zokni felhúzása is fájt neki. Tél volt, hideg, minden futás előtt bekente melegítőkrémmel, de attól sem lett jobb. Minden elindulásnál fájt neki, ám néhány kilométer megtétele után nem érezte. Elment orvoshoz, aki megállapította, hogy a középső porcgyök félig le van szakadva, októberben meg kell műteni.
„Mondtam neki, az pont jó, hiszen a Korinthosz és az Ultrabalaton is meglesz addigra. Persze az orvos nem helyeselte, de csak kibírta a lábam, s az októberi műtét után hat hetet pihentem. Ha nincs ez a kihagyás, bőven meg lett volna a hatezer lefutott kilométer kétezerhuszonegyben” – fogalmazott.
Két mottója van. Az egyik: Tiszteld a távot, légy alázatos, és átengedi neked a sikert; a másik: Ultrabolond világ.
2016-ban indult először csapatban az Ultrabalatonon, s már akkor csodálta az egyéni versenyzőket. Akkor a csapatukon belül volt egy kisebb probléma… Miután lefutotta a saját huszonöt kilométerét, leszakadt az ég, s leesett a vércukra is. Rosszul érezte magát, de azt mondták a csapattársai, hogy nem szállnak ki az autóból ilyen időben.
Horváth Krisztián a Korinthosz 80-at kétszer teljesítette, s 2019-ben csodálattal nézte a 160-asok rajtját, majd egy évre rá már ő is abban a mezőnyben versenyzett.
„Nem vagyok csalódott, hogy tavaly nem sikerült teljesítenem az előre kitűzött hatezer lefutott kilométert, és csak ötezer-négyszáz lett belőle – tette hozzá Horváth Krisztián. – A térdsérülésem miatt sokat kellett kihagynom, s még éppen jókor került sor az operációra. Elégedett vagyok az elmúlt évvel; sokat próbálgattam, hogy alvás nélkül mennyit bírok, és hogyan tudom ezt a hosszú versenyeken alkalmazni.
Vidéken nincs futópálya, nincs sok lehetőség a megfelelő gyakorlásra, leginkább faluról falura szaladok, s nehéz összerakni még ötven kilométert is. Ha ilyesfajta távra megyek, már el kell hívnom valakit biciklis kísérőnek.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!