Háklár Mónika a napokban érkezett haza Argentínából, miután egy német expedíciós csapat tagjaként megmászta a 6962 méter magas Aconcaguát. A szentgotthárdi fogorvos hölgy január 8-án utazott Dél-Amerikába, és január 24-én délután fenn állt a kontinens legmagasabb pontján.
„Volt alapismeretem a hegyről, vagyis tudtam az útvonalakról, a táborokról, a korábbi mászókról, illetve hogy az Andok legmagasabb hegye, és hogy magasabb csúcsok csak Ázsiában találhatók – kezdte Háklár Mónika. – Háromnapos utazás után, a megkapott engedélyekkel már a helyi nemzeti parkban voltunk, és fel is mentünk háromezer-négyszáz méterre, a következő napon pedig már négyezer méter fölé egy akklimatizációs körre. Nem azért mentünk így, mert igyekezni kellett, hanem mert egy meghatározott akklimatizációs terv szerint haladtunk felfelé, így a harmadik napon már el is értük a négyezer-háromszáz méteren lévő alaptábort, a Plaza de Mulast.”
A következő napokban egy 5010 méteres újabb akklimatizációs túra következett, a Cerro Bonettére, onnan vissza az alaptáborba, de ekkor hosszú várakozás kezdődött.
„Összepakoltuk a felszerelésünket, amelyet fel is vittünk ötezer-ötszáz méterre, de négy napon keresztül néha százötven kilométer/órás szélvihar tombolt a hegyen, ezért az alaptáborban vártunk. Csak attól tartottam, hogy nem csillapodik a vihar, és nem lesz lehetőségünk a csúcsmászásra.”
Az Aconcaguán szélcsendes időben is gyakori a mínusz huszonnyolc Celsius-fokos hideg, amely a viharral kiegészülve sokkal cudarabb időjárási körülményeket eredményez.
„Mivel előző este szinte semmit sem aludtam, és aznap mindössze tizenöt szőlőcukrot tudtam magamba erőltetni, nagyon fárasztó volt a csúcsmászás.
Az utolsó pillanatban értünk fel, szóval sok idő nem maradt a gyönyörködésre, pedig csodálatos napsütésben volt részünk.
„Örök élmény marad, s mivel fizikailag és mentálisan sem éreztem megterhelőnek, löketet adott a folytatáshoz. Ráadásul a Triglav utolsó szakaszán lévő vasalt út, a via ferrata is pozitív élményt nyújtott. Később Ausztriában falmászótanfolyamot végeztem, de a munkám miatt a hegymászás háttérbe szorult. Szerencsére a főnököm támogat a szenvedélyemben, pedig alkalmazottként nehéz megszervezni az ügyfelek ellátását. Egy expedíció előtt ugyanis nem kezdhetek bele egy több alkalmat igénylő fogorvosi kezelésbe, szóval, a munkaszervezés is alapos logisztikát igényel.”
Mivel utóbbit már korábban is megoldotta, 2019-ben részt vett egy Everest-alaptábor-expedíción (5364 méter), amelynek teljesítését követően ugyanabból a csapatból másik két társával az Island Peak 6189 méter magas csúcsára is feljutott.
„Az Everest-alaptábor-expedíció azért volt megterhelő, mert ételmérgezést kaptam, és két napon keresztül semmilyen szilárd étel sem maradt meg bennem. Ötezer méter felett egyébként is minden méter megterhelő, az alvás is kevésbé pihentető, és nagyon hideg volt, de sikerült felérnem. Onnan visszamentünk Dingbocséig, majd fel az Island Peak alaptáboráig, ahonnan húsz óráig tartott felérni a csúcsra, majd vissza az utolsó faluba, Chukungba.”
Ugyancsak 2019-ben eljutott a Kilimandzsáróhoz, s felmászott az 5895 méteres Uhuru-csúcsra. Vagyis Dél-Amerika és Afrika legmagasabb pontján már állt, sőt 2021-ben az Elbruszhoz is tervezett expedíciót, de a koronavírus-járvány meghiúsította, hogy eljusson Európa legmagasabb hegyéhez – tervei szerint 2022-ben erre is sor kerül.
Hasonló vállalkozás keretében Németh Alexandra 2018-ban első magyar nőként teljesítette a Seven Summits-sorozatot, ráadásul a sport- és természetfotós – Ugyan Anita után – a második magyar nő, aki felért a Mount Everestre. Egyébiránt a Hét hegycsúcs-kihívást eleddig két magyar sportember teljesítette, Németh Alexandra mellett az ügyvédként dolgozó Neszmélyi Emil, aki 2019-ben ért a végére.