Tizenhatodik alkalommal rendezik meg a hétvégén Közép-Európa leghosszabb és egyben legismertebb ultramaratonfutó-versenyét, az Ultrabalatont. A járványhelyzet enyhülésének köszönhetően újra a szokásos időpontban, tavasszal kerül sor a megméretésre, amelyen 45 szakasz vár a résztvevőkre.
Ha már szakaszok és frissítőpontok: a szervezők újítása, hogy az eddigi Ultrabalaton-versenyeken kiemelkedő eredményt elért futókról nevezték el a különböző állomásokat.
A 39.6 kilométernél lévő váltópont például Lubics Szilvia nevét viseli, de Gilles Pallaruelóról, Bogár Jánosról, Nagy Péterről, Maráz Zsuzsannáról, Tóth Attiláról, Dan Lawsonról, Rakonczay Gáborról, Simonyi Balázsról és a pályacsúcsot tartó Csécsei Zoltánról is neveztek el egy-egy frissítőpontot.
„Remek alapozáson vagyok túl – mondta megkeresésünkre Drexler Gábor, aki egy ideje Szabó Gáborral készül. – Hosszú, egyenletes tempókat futottam, márciustól pedig elkezdtem a résztávos edzéseket is. A tavasszal valamivel több mint kétezer kilométert tettem meg összesen. Az áprilisi száz kilométeres országos bajnoksággal – amelyen harmadik lettem – melegítettem az Ultrabalatonra.”
Drexler Gábor azóta sem állt le az edzéssel, úgy érzi, mindent elkövetett, hogy eredményesen szerepeljen a péntek reggel rajtoló versenyen. Bizakodva tekint előre, mert jó erőben érzi magát, és szerencsére a különböző betegségek is elkerülték.
„Minden adva van, hogy színvonalas legyen a küzdelem, amire meg is van az esély, hiszen több hazai neves ultrafutó is rajthoz áll. Nagyon nehéz megjósolni, ki nyeri meg a versenyt, ilyen hosszú távon bármi megtörténhet. Teljesen mindegy, hogy Keszthelynél ki áll az élen, mert Balatonakarattyáig még legalább ötször változhat a sorrend. Az igazi küzdelem Balatonkenesénél kezdődik.”
Drexler Gábor természetesen kitért élete első, tavalyi Ultrabalatonjára is.
„Óriási meglepetést okozott Igor Goculjak, akiről semmit sem tudtunk. Verseny közben is csak találgattunk, ki lehet ő, és kicsit csodálkoztunk, hogy második lett. Rengeteget tanultam a tavalyi viadalból, leginkább azt, hogy tisztelni kell a távolságot. Attól tartottam, hogy elfogy az erőm az utolsó harminc kilométerre, ezért a déli parton visszavettem a tempóból. Most már látom, hogy hiba volt, mert a finist is jól bírtam. Ha néhány kilométerrel hosszabb lett volna a pálya, biztosan megelőztem volna Igort.”
A tavalyi női verseny második helyezettje, Cseke Lilla – aki ezzel a legjobb magyar női indulónak bizonyult – csupán 2017-ben kezdett el hosszabb távokkal és kihívásokkal próbálkozni, kellett neki néhány év, amíg fizikailag és mentálisan is megerősödött. Fokozatosan építkezett akkori edzőjével, és először 2019 őszén érezte úgy, hogy készen áll egy 24 órás versenyre, amelyre így emlékszik vissza:
„Akkor kétszázhét kilométert futottam, ám a táv felénél elkezdett fájni a térdem, emiatt sokkal lassabb tempóra kényszerültem. A fájdalomtól a verseny második felében jóformán csak gyalogolni tudtam, de meg sem fordult a fejemben, hogy feladjam.”
Aztán 2020 márciusában – több hónap kihagyás után – új edzőhöz került, akivel majdhogynem a nulláról kezdtek el építkezni. Később ülőideg-gyulladás nehezítette a felkészülését, ám körülbelül egy év alatt sikerült kigyógyulnia belőle. Tavaly szeptemberben megcélozta az Ultrabalatont, mert úgy érezte, fejben és testben egyaránt készen áll.
„Az októberi versenyt huszonkét óra öt perc alatt teljesítettem, de nehezítette a dolgom, hogy nagyjából negyven kilométernél gyomorproblémák – hányás és hasmenés – kezdtek gyötörni. Szinte semmi sem maradt meg bennem, így százharminc kilométernél már nagyon gyengének éreztem magam. Minden erőm elfogyott, és majdnem fel kellett adnom a versenyt. Félve indultam neki az éjszakának, a hátralévő nyolcvan kilométert citromos vízzel és szőlőcukorral futottam végig, mert csak ezek maradtak meg bennem. Azóta sem jöttem rá, mi lehetett a probléma. Valószínű, hogy rosszat ettem előző este, vagy kiújult a refluxom. Óriási biztonságot adott, hogy edzőm, Szabó Gábor végigkísért biciklivel, és a lelki támaszom volt. Ezután sokkal jobban figyeltem az étkezésemre, sok mindenen változtattam az életmódomban is, és remélem, a mostani versenyen már nem kell hasonló problémákkal számolnom. Már alig várom a rajtot, de rettentően izgulok, hiszen kétszáz kilométeren bármi megtörténhet. Igyekszem a lehető legtöbb váratlan eseményre felkészülni. Most is lesz biciklis kísérőm, méghozzá a párom, akinek rendkívül hálás vagyok a segítségéért. Mindketten izgatottan várjuk a közös kalandot.”
Cseke Lillán kívül a női mezőnyben szintén több neves futó áll rajthoz, többek között Drabik Krisztina, Lubics Szilvia és Földi Zsuzsanna.
Íme, egy kis videó, milyen volt a tavalyi Ultrabalaton.
Az egyéni verseny április 29-én, péntek reggel 7 órakor rajtol Balatonfüreden.
Duplázásra várva abszolút kategóriában
Az első Ultrabalatont 2007-ben rendezték mindössze 200 résztvevővel. Ezt követően egyre többen neveztek a versenyre, tavaly az indulók száma meghaladta a 17 ezret. Ebben az évben egyéniben 33 nő és 163 férfi áll rajthoz. Az egyéni teljesítők pályarekordját Csécsei Zoltán tartja 17:54:46 órával, amelyet tavaly ért el. A verseny történetében az abszolút kategóriában ez idáig egyszer végzett az élen női versenyző, méghozzá Lubics Szilvia. Az abszolút kategóriában eddig senkinek sem sikerült kétszer nyernie.
Abszolút kategória: 1. Csécsei Zoltán 17:54:46 óra, 2. Igor Goculjak 19:37:39, 3. Drexler Gábor 19:41:50
Férfiak: 1. Csécsei Zoltán 17:54:46 óra, 2. Igor Gocsulijak 19:37:39, 3. Drexler Gábor 19:41:50
Nők: 1. Patrycja Bereznowska 21:36:27 óra, 2. Cseke Lilla 22:05:02, 3. Tóth Éva 23:15:50
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!