Bicsák Bence szereplése miatt Magyarországon is sokan követték a tavalyi tokiói olimpia férfi triatlonversenyét. Honfitársunk remekül futott, úszott és bringázott a rendkívül nehéz időjárási körülmények között, de volt még valaki, akinek emlékezhetünk a teljesítményére.
Kristian Blummenfelt, a jól megtermett norvég fiatalember egyszer csak úgy döntött, hatalmas vicsorítások közepette ellép a toronymagas favorit Alex Yee-től és Hayden Wilde-tól a futásban. Vizet locsolt magára, hátra-hátra pillantott, és konstatálhatta, hogy egyik ifjú vetélytársa sem bírja tartani vele a lépést.
Hitetlenkedve közelített a finishez, a fejét fogta az utolsó métereken, aztán a célszalaggal a kezében összeesett, elhányta magát, és az egyik segítő mellett éppen a bronzérmes Wilde igyekezett őt eltámogatni a célvonal környékéről.
Az olimpiai táv ugyebár 1.5 kilométer úszásból, 40 kilométer kerékpározásból és 10 kilométer futásból áll, ehhez képest az Ironman 3.8 kilométer úszást, 180 kilométer bringázást és 42.2 kilométer, vagyis maratoni távnyi futást foglal magába. Hősünk az Ironman-vb legvégén boldogan pacsizott a szurkolókkal, csaknem öt percet vert a második helyen befutó kanadai Lionel Sandersre úgy, hogy 2:38:01-gyel a leggyorsabb maratoni eredmény is az ő nevéhez fűződött.
Fontos adalék, hogy Blummenfelt tavaly november 21-én debütált az Ironmanben (a világbajnoki futam volt a második próbálkozása a távon), s rögtön minden idők legjobb idejét érte el 7:21:12 órával – úgy, hogy a verseny előtt három napig hasmenéssel küszködött, és a maratoni futás alatt is kétszer kellett „vécészünetet” tartania. Eredménye 6 perccel és 41 másodperccel volt gyorsabb, mint amit tavaly repesztett Frodeno, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek a különbségnek a nagy részét a vízben építette fel Blummenfelt, mert az áramlatok jó szolgálatot tettek neki – az úszás egyébként bevallottan a leggyengébb pontja. A triatlonsport jelenlegi legnagyobb csillaga a világbajnokság napján sem volt tökéletes állapotban.
„Nem száz, csak kilencvenszázalékos formában állt rajthoz – taglalta edzője, Olav Aleksander Bu. – Így a reggeli ébredés után még nem tudhattam, mire is számítsak tőle. Aztán a verseny dinamikája teljesen másképp alakult, mint ahogyan egy normális világbajnokságon várnánk.”
A futás utolsó 15 kilométerén aztán őrületes tempót diktált, és ahogyan Tokióban, St. George-ban is a lábai segítettek a bergeni születésű sportolón, akinek látszólag az fekszik, ha igazán nehéz feltételek között kell versenyeznie. Jól bírja tehát a gyűrődést, és nagyon kíváncsiak vagyunk rá, mire viheti még a triatlonban…
Fotók: IMAGO / Beautiful Sports
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!