Napszúrást kapott, mégis megnyerte a MyWay240-et

Haller Brigitta napszúrást kapott az elmúlt hétvégén az először megrendezett MyWay240 ultraversenyen, ám ez sem hátráltatta, s remek teljesítménnyel a leghosszabb távon első lett a nők között. Mégsem elégedett magával…

„Nagyon régen kezdtem a futást, csak időközben abbahagytam – mondta a Csupasportnak a 41 éves Haller Brigitta. – Ami az ultrázást illeti, négy éve vagyok benne. Az első maratonimat 1999-ben futottam, a testvérem beszélt rá. Két hónap alatt készültem fel, jól is sikerült, remekül éreztem magam. Három óra negyvenhárom perc alatt értem célba, büszke voltam magamra.”

Két éve Debrecenben érte el a legjobb maratoni idejét, akkor 3 óra 41 perc alatt ért célba. Dominik fia sarkallta arra, hogy fusson, manapság sokszor versenyeznek is egymással. Négy éve a Futapest Klub 15 kilométeres terepfutásán vett részt, s ott jött rá, hogy érdekli a futás, azon belül is a nagyobb távok. Szereti a kihívásokat, azt vallja: minél hosszabb a táv, annál jobb. Tavaly először vett részt az Ultrabalatonon, amelyre alig készült, ráadásul a 210 kilométeres verseny előtt 58 kilométer volt a legtöbb, amennyit futott.

„Másfél hónappal a rajt előtt elestem biciklivel, és megzúzódott a bordám. Három hét pihenő után elkezdtem készülni az Ultrabalatonra, így összesen három hét volt a felkészülési idő, természetesen a rajtnál nem voltam százszázalékos. Ekkor már négy hónapja nem futottam hosszút, az eseményre készülve tizenöt-húsz kilométer volt a legtöbb, amit megtettem. De végül teljesítettem!”

Az elmúlt hétvégén az először megrendezett MyWay240 leghosszabb távján 33:01:28-as idővel az első helyen ért célba, mégis elégedetlen.

„Száz kilométernél napszúrást kaptam. Volt rajtam sapka, úgy látszik, nem védett eléggé…

Pedig a tervem az volt, hogy harminc és fél óra alatt érjek be, és ha nem kapok napszúrást, biztosan sikerült volna. Így viszont csalódott vagyok. Dominik fiam is elindult a versenyen, ő sajnos kiszállt, ezután százhetven kilométeren át engem kísért, ami nagy lökést adott. Az biztos, hogy a testvérem és a kísérőim nélkül nem sikerült volna a győzelem, ők öntöttek lelket belém, amikor nagyon rosszul voltam, s végig hitték, hogy megnyerhetem a versenyt. Ezúton is köszönöm nekik s azoknak is, akik otthonról szurkoltak és követtek. Tavaly az Ultrabalatonon Siófoknál beállt a lábam, akkor túljutottam a holtponton – érdekes, de most is Siófoknál jött el a hullámvölgy. Egy órát vesztegeltem, rosszul voltam, szédültem, alig bírtam továbbmenni. Abszolút nem gondoltam, hogy ilyen körülmények között elsőként érek be. Az utolsó negyven kilométer kínszenvedés volt, ám nem foglalkoztam a fájdalommal.

Nagy erényem, hogy kitartó vagyok, ezt a győzelmet is a kitartásomnak köszönhetem.”

A célba érkezés másnapján már elment dolgozni, nem érezte magán, hogy 240 kilométert teljesített. Elmondta, a drága futócipők neki nem jönnek be, az alacsonyabb árkategóriájúakban tud jól teljesíteni.

„A versenyre visszatérve, az első ötven kilométeren nagyon sokszor eltévedtem. Rosszul volt jelölve a pálya, ezt Baranyai Máténak is elmondtam. Ráadásul egyszer az egyik szervező rossz irányba küldött, még ő sem tudta, hogy merre kell menni. Egyébként szeretem a Baranyai Máté által szervezett versenyeket, ezek az események nem a pénzre mennek, kifejezetten az ultrafutás a lényeg, ráadásul a hangulat is mindig remek.”

Haller Brigitta következő megméretése a június közepén megrendezendő One Way Ticket Run lesz.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!