Saját utcájában, ötszáz méterenként futotta le első száz kilométeres távját

Első száz kilométerét saját utcájában futotta le Rajnics Marianna (Maya), aki egyre gyakrabban ér el dobogós helyezéseket terepfutóversenyeken. Legutóbb a Fut a Birtok Trail M-távján szerzett ezüstérmet.

„Rendszeresen kétezertizennyolcban kezdtem el futni a Spartan Race akadályfutó-verseny hatására – kezdte a 39 éves édesanya, aki gyógymasszőrként dolgozik, edző nélkül, saját tapasztalataira és a szakirodalomra hagyatkozva készül fel minden versenyére. – Vonzott a természet közelsége, az akadályok sokszínűsége, ráadásul pont itt rendezték meg Nagykanizsán, ahol élek, ezért is vágtam bele. Annyira magával ragadott a verseny hangulata, komplexitása, hogy még ebben az évben teljesítettem mindhárom távot. Innentől kezdve nem volt megállás, szenvedélyemmé vált a terepfutás.”

Évente általában hat-hét megméretésen vesz részt, eddig összesen huszonhetet teljesített, amelyből tizenkilenc dobogós helyezés született. Első egyéni futóversenye egy félmaratoni volt, amelyen nagy meglepetésére kategóriájában aranyérmet szerzett 1:56-os idővel. Mindez hatalmas motivációt adott a folytatáshoz.

„Büszke voltam magamra. Olyan igazi „megdolgoztam érte” érzés töltött el. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy a legegyszerűbb dolgokkal is előrébb lehet jutni. Önmagunkba vetett hittel, szívvel, kemény, becsületes edzésmunkával és a sport szeretetével elérhetjük céljainkat.”

Lakóhelyén nehéz szintet találni, így előfordult, hogy egy edzésen kétszázszor fel-le lépcsőzött, de volt olyan is, hogy a nagykanizsai kilátóhoz futott fel bokáig érő sárban hatvannégyszer.

A szélsőséges időjárási körülmények sosem számítottak Mariannának, a nehezítő tényezőket inkább kihívásnak éli meg, mert ilyenkor erősnek és legyőzhetetlennek érzi magát. A legnagyobb motivációs erőt a kislánya jelenti.

„Mivel egyedül vagyok a kislányommal, nagy érték minden perc, amit a sportolásra fordíthatok, ezért az erre szánt időt mindig maximálisan ki is használom. Keresztedzésként erősítő gyakorlatokat végzek tíz kilogrammos kettlebellel, többnyire hajnalban. Autó híján kerékpárral járok, és ebben szerencsére a kislányom is partner. Tulajdonképpen ebben nőtt fel, így nem idegen, hogy esőben, hóban, fagyban, kánikulában is biciklivel vagy futva közlekedünk.”

Külön büszke a Liberec Spartan Ultrán (51 kilométer, 3400 méter szint, 76 akadály) elért korosztályos ötödik helyezésére, az első ultrafutóversenyén, az 50 kilométeres Don Quijotén szerzett aranyérmére, valamint az 1. Runhill Eplény hegyifutóverseny L-távján szerzett női bajnoki címére. Márciusban indult a 27 kilométeres Kékfűrészen is, ahol szintén első helyen végzett. Továbbá májusban részt vett egy 66 kilométeres jótékonysági ultrafutáson a koraszülöttekért, és a harmadik helyen ért célba.

Az első száz kilométerét azonban nem versenyen, hanem saját utcájában, oda-vissza 500 méterenként futotta le egy versenyfelkészülés részeként.

„Szeretek úgy elmenni versenyre, hogy előtte tisztában vagyok vele, mire vagyok képes. Kitűztem magam elé, hogy tizenkét órát jó lenne bírni. Mivel nem volt segítségem a frissítésben, ráadásul hétköznapra időzítettem, úgy terveztem, minél közelebb legyek a házhoz, hogy beugorhassak inni és átöltözni. Hajnali ötkor indultam, és végül több is lett, mint tizenkét óra, mert amikor a százashoz közelítettem, úgy voltam vele, már nem állok meg, amíg nincs meg a kerek szám.”

Legutóbbi versenyére, a június 18-i Fut a Birtok Trail 23 kilométeres távjára elmondása alapján nem tudott akkora erőbedobással készülni, ahogyan eltervezte. Ekkor azonban bebizonyosodott, hogy megtérült a sok befektetett munka, a rengeteg kitartó edzés, mivel a második helyen végzett. A jövőbe tekintve mindenképpen szeretne fejlődni a terepfutásban mind a táv, mind a tempó tekintetében.

„A terep nagy szerelem lett, és remélem, az is marad. Egyik kedvenc idézetem: Légy hálás azért, amid van, és küzdj azért, amit el akarsz érni.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!