A bottal futók sem akadályozhatták meg az Ultradolomites teljesítését

Borza Helga harmadszor vett részt az egyik legnépszerűbb ultraversenyen a Dolomitokban, eddig kétszer az esemény negyvennyolc kilométeres távját (Cortina Trail) teljesítette, ám idén nyolcvan kilométeren ért célba. A 4600 méter szintemelkedéssel tarkított Ultradolomites-on 13:21:19-es idővel futott be.

Úgy fogalmazott a közösségi oldalán, hogy élete leghosszabb és legnehezebb versenye volt. Hogy érezte magát futás közben?
Végig remekül éreztem magam, még akkor is, amikor nehéz volt – nyilatkozta a 26 éves hölgy. – Csodálatos helyen voltam, ráadásul azt csináltam amit szeretek, futottam. Számomra a Dolomitok a világ legszebb helye, elképesztő látvány tárul elénk. Az emelkedők sem estek rosszul, ráadásul a pálya második felét már ismertem a korábbi Cortina Trail-teljesítéseimből. Sok magyar szurkoló volt, az ő támogatásuk is kellett a sikerhez. A célom az volt, hogy világosban érjek be, ez sikerült, két órával hamarabb érkeztem a célba, mint terveztem. Végig sütött a nap, jó időnk volt, életem egyik legjobb versenyélménye volt. Jövőre vissza szeretnék térni, de már a százhúsz kilométeres távra.

Gyönyörű tájakon futott, volt ideje megcsodálni a környezetet?
Volt időm nézelődni. Hosszú volt a táv, úgy voltam vele, minél lassabban haladok, annál több időm van a táj megcsodálására. Amikor felfele mentem az emelkedőkön, azzal szórakoztattam magam, hogy körbe-körbe nézelődtem.

A nyolcvan kilométer alatt nem került hullámvölgybe?
Nem. Negyven és ötvenöt kilométer között nehezebb volt, akkor volt benne a legtöbb szintemelkedés, ott lassabban is mentem. Ám úgy voltam vele, hogy gyorsan túl leszek rajta, és hamar vége lesz ennek a szakasznak.

Az utolsó huszonöt kilométert kifejezetten élveztem, sok erőm maradt, jól ment a hajrá.

A frissítése hogyan működött?
Remekül. Negyvenöt percenként ettem egy gélt, s óránként egy sótablettát. Tizenöt kilométerenként volt frissítőpont, ott vizet és kólát ittam, plusz a frissítőpontok között egy liter vizet.

Bot nélkül teljesítette a versenyt, de ahogy hallottam valamelyest felhúzták a bottal közlekedők.
Nem lehetett elférni a bottal teljesítőktől, próbáltam többféle nyelven mondani, hogy menjenek arrébb. Nagy nehezen sikerült csak kikerülni őket. Nyilván hasznos eszköz, én megszoktam nélküle, ám ha jövőre a százhúsz kilométeren indulok, addigra megtanulok botozni. Azon a távon már szükségem lesz rá. Sok ismerősöm van, aki használ botot versenyeken, majd tőlük tanácsot kérek. Az edzéseken elsajátítom a technikát, ráadásul korábban részt vettem az Alpokban egy edzőtáborban, ez is jó lehetőség lenne megtanulni a helyes használatát. Sajnos Magyarországon nem sok olyan terep van, ahol lehetne használni, így külföldön kell megtanulni.

A verseny másnapján tényleg elment még túrázni?
A társaságunkból többen még ki akarták pihenni a verseny fáradalmait, ám néhányan úgy voltunk vele, ha már itt vagyunk, csak körül kellene nézni. Nem akartunk egy egész napot a szobában tölteni, végül huszonhat kilométert túráztunk. Megnéztük a Lago di Sorapis környékét, csodaszép hely.

Többször említette már, hogy jövőre visszatér, s már a százhúsz kilométeres távot célozza meg. Hogy működik a kvalifikáció?
Novemberben lesz a sorsolás a következő évre, ha kiválasztanak, jövőre a százhúsz kilométeres távon veszek részt. Egyébként nem szeretem a hosszú távokat, nekem a nyolcvan is az, ám mindenképpen akarok egy száz kilométer feletti versenyt teljesíteni. Ráadásul ez a kedvenc helyemen lenne, az útvonal elvezet a kedvenc sziklámhoz, nagy élmény lenne jövőre a százhúsz kilométeres távot teljesíteni. A harminc–hatvan kilométeres távokat szeretem a legjobban, a legtöbbször ilyen távú versenyeket teljesítek.

Ez volt az év első felének a főversenye, mi lesz az esztendő második felének a célja?
Az év második fele a Spartanról szól majd. Minden évben teljesítek egy Spartan Ultrát, idén augusztus végén megyek Szlovákiába, ott veszek részt a versenyen. Tavaly a korosztályomban megnyertem az eseményt, remélem idén is jól szerepelek. Ha sikerül, kvalifikálom magam az októberi londoni Európa-bajnokságra, ahová szívesen elmennék vagy esetleg a decemberi, Abu-Dzabiban megrendezendő vb-re. Az elmúlt hétvégén Romániában voltam Spartan-versenyen, remekül sikerült, két bronzérmet szereztem. Egyébként még éreztem az Ultradolomites-ot a lábaimban, ám nem zavart, örültem, hogy versenyezhettem.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!