A harcművészet után terepen remekel a Szolgálati Agarak futója

Már tíz évvel ezelőtt is futott rövidebbeket, többek közt a Margitszigeten, azonban csupán három éve vált számára komolyabbá a sportág, amikor tagja lett egy futócsapatnak.

„Korábban sem futottam rosszul – kezdi – de nem volt semmi kiemelkedő eredményem. Mikor bekerültem a Szolgálati Agarak csapatába, az motivált, hogy a tagok nagyon jó futók, és tartani akartam velük a lépést, hogy ne én legyek a leggyengébb láncszem.”

Gergely Petra úgy érzi, hogy a hosszabb távok az igazán neki valók, versenyeken is ezeket preferálja. Bár vannak aszfaltos edzései, elsősorban terepen fut, mivel változatosabb, és nagyon szereti a természetet. Első egyéni ultraversenye az 56 kilométeres Hello Balaton Trail volt tavaly nyáron, amit megnyert. Előtte természetesen rövidebb távú megméretéseken is részt vett, a Bükki Hegyi Maratonon ezüstérmet szerzett.

„Tolnai Balázs Hello Trails-versenyeit szeretem a legjobban, mivel nagyon jól szervezettek és családias hangulatúak – válaszolta arra a kérdésre, hogy melyik verseny neki a legemlékezetesebb. – Igazából sok versenyen nem indultam, mert alapból úgy egy évvel ezelőtt kezdtem el hosszabbakat futni. Ha az eredményeket nézem, a Mátrabérc Trailt emelném ki, az egy elég nívós verseny, sok jó indulóval, nagyon kemény, szintes pályán. A tavaly őszi eseményen a második helyen végeztem.”

Rátérve a július 10-i Hello Pilis Trailre, Petra elmesélte, hogy a verseny előtti héten elkapott egy gyomorvírust, ami úgy legyengítette, hogy nem voltak tartalékai, még frissíteni sem tudott a rendesen.

„Utólag már örülök annak is, hogy végigmentem a pályán, és az időeredményemmel is elégedett vagyok. De nagyon nehéz volt, mert az erőm elhagyott, fejben sem voltam ott, az izotóniás italom felét kiöntöttem, mert nem vett be semmit a gyomrom.

Voltak emelkedők, amelyeket meg tudtam volna futni, de ott már annak is örültem, hogy feljutottam.”

Összességében hat perccel futott rosszabb időt, mint az előző Hello Pilis-versenyén, ám még így is sikerült az öt órán belüli célkitűzés, 4 óra 48 perccel ért célba a 45.8 kilométeres távon. Petra az egyéni mellett a csapatversenyeket is kedveli. A Szolgálati Agarak közösségével jótékonysági futásokon is részt vesz, amivel többek közt a Várva Várt Alapítványt támogatják. A csapat tagjai az ország különböző pontjain élnek és edzenek, de gyakran szerveznek közös futásokat, edzőtáborokat, és együtt mennek versenyekre, mint például az Ultra Tisza Tóra vagy az Ultrabalatonra.

„Csapatban versenyezni teljesen más jellegű dolog. Azt szeretem benne, hogy a futáson kívül egymásért is felelünk. Mindent össze kell hangolnunk, és ha bármilyen probléma adódik – ami rendszeresen előfordul, legyen az defekt vagy baleset –, ott helyben meg kell oldani.

A közös megméretés pluszérzést ad, és nagyon jól összekovácsolja a társaságot.”

Petra már tizenkét éves kora óta sportol, több mint tíz éven keresztül foglalkozott harcművészetekkel. Később kipróbálta az erőemelést, kondizott, biciklizett, ám végül a futás maradt meg az életében. Elmesélte azt is, hogy egy sérülés miatt ez évtől edzővel dolgozik, és reméli, eléri a kitűzött célját, ami nem konkrét verseny, hanem saját fejlődése.

„A korábbi edzéseim fix időpontosak voltak, amit már nehezen tudtam összeegyeztetni a munkámmal. Azonban a futást könnyedén be tudom iktatni a hétköznapjaimba. Vagy a Gellérthegyre megyek fel, ha kicsit szintesebb edzésre vágyom, vagy a Ludovikánál szoktam résztávozni, de néha kijárok a Margitszigetre is. A hétvége a terepé, ilyenkor a Normafánál vagy a Hármashatár-hegyen futok. Már beneveztem pár versenyre, de a hosszú távú céljaim a rövidebb távúaktól függenek. Szeretnék idővel külföldön is versenyezni, de mivel teljesítményorientált vagyok, az elsődleges célom most az, hogy még jobban és gyorsabban tudjak futni. Ezen szeretnék az edzőm segítségével változtatni.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!