Az emelkedőtől nem kell félni!

Miért jó edzővel dolgozni – második rész!

Már kifejtettem korábban, miért is jó edzői kezekben lenni, milyen pluszt adhat, milyen hatalmas fejlődésen lehet keresztülmenni, s hogy mennyivel céltudatosabbá tesz, ha szakember irányítása mellett vagy az alapján dolgozik az ember. Fegyelemre, koncentrációra késztet, ezáltal az adott feladatot el tudjuk végezni. Az edzőnek nehezebben írunk kamu kifogást, hogy miért hanyagolnánk aznap a futást… Ami számomra értékelhető változás, hogy az egyre hosszabb és egyre gyorsabb tempónál is egyre alacsonyabb a pulzusérték. Pedig nagyjából tíz éve futok, s amióta mérem magam a kütyükkel, mindig magas volt a pulzusátlag, tempónál és terepezésnél pedig az egekbe szökött. Ha jól emlékszem a kifejezésre, a közös munka kezdetén az adataim alapján azt mondta Krátky Egon edzőm, hogy „hintáztatja a pulzusom”, olyan feladatokat fogok kapni. S láss csodát, ez szépen látszik már a számokban is.

Napestig sorolhatnám, mennyi változáson mentem keresztül, amióta vele dolgozom, a legutóbbi edzésem is hatalmas élményt adott.

Az történt ugyanis, hogy a tempóedzésekhez kora reggel egy kerékpárúthoz autózok el, ott csinálom meg a feladatokat. Ez a terep nagyjából sík, de néhány kisebb emelkedő is akad. Érthetetlen módon az egyik kifejezetten bosszant, ugyanis mindig úgy jön ki a lépés, hogy amikor épp tempót futok, akkor fel kell nyargalnom rajta. A számokon is látszik, mert valamiért belassulok utána, és már nem tudok visszagyorsulni – hozzáteszem, ez az edzés vége felé történik már, amikor kevesebb az energiám. Ám legyen így vagy úgy, a lényeg, hogy utálom. Korábban sokat terepeztem, és rém ciki, hogy egy kis emelkedő így kifog rajtam. Észrevettem, hogy ez az emelkedő befészkelte magát az agyamba, egyre többet foglalkoztam vele, hogy ott bizony szívás – meg belassulás – lesz. Ezt elpanaszoltam Egonnak, aki hasonló feladatot adott, azzal a megjegyzéssel, hogy ne féljek attól az emelkedőtől, le tudom győzni. Amikor aztán közeledtem a kritikus szakaszhoz, egyfolytában arra gondoltam, amit írt, és hajtottam magam: gyerünk, anyukám, felfutsz, és utána sem lassulsz be! Így is lett, kifejezetten jó tempóban csapattam, és eszméletlen elégedett voltam magammal!

A TrainingPeaksben ez a kérdés fogadott: legyőzted? S amikor megírtam, hogy igen, sikerült, az edző ennyit írt vissza: nagyon büszke vagyok rád!

Hát kell ennél több? Azóta én csak repkedek, és alig várom a következő edzésemet!

21097KK.WORDPRESS.COMKoffein Kapitány a Turul Trail távját futotta le (23 km 700 méteres szinttel), ez egy instant kihívás, bármikor teljesíthető. Neki remekül sikerült, szerencsére fotózott is közben, az érem pedig olyan jól néz ki, hogy irigykedem!

ULTRAKELEK.WEBNODE.HU
Hernádi László gyakran utazik szép helyekre, ahol sohasem marad el a sport. Mostani bejegyzésében szlovéniai napjairól olvashatunk, gyönyörű fotókkal illusztrálva, az írás második részében pedig olyan versenyről számolt be, amelyen még dobogóra is állhatott! A versenyt Lókúton rendezték RossbRUNn Ultra néven, a táv 56 kilométer volt, 1900 méter szintkülönbséggel!

MINTHAELNEL.WORDPRESS.COM
A szerző a néhány napos kikapcsolódás alatt több futóútvonalat is tesztelt, csak úgy magának, kellemes tempóban, és rengeteget olvasott, finomakat evett. Ez ám az igazi feltöltődés!

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!