Életveszélyes síelés hétezer méterről, észrevehetetlen gleccserrepedések között

Hazaért a Pamír-hegységből Győrffy Ákos, aki első magyarként megsíelte a Tádzsikisztán és Kirgizisztán határán magasodó Ibn Szína-csúcsot, vagyis megmászta a 7134 méter magas hegyet, majd lesíelt az északi falán. Ráadásul az expedíciót rekord gyorsasággal hajtotta végre, mivel a budapesti indulás és érkezés között mindössze két hét telt el.

„Pedig három napon keresztül az alaptáborban vesztegeltem, és csak néztem, ahogy esik az eső vagy hullik a hó – kezdte Győrffy Ákos, a Kalifa Alpin Csapat tagja, aki július 27-én indult Biskekbe, a kirgiz fővárosba. – A terv szerint mély akklimatizációval haladtam volna, vagyis a hatezer-egyszáz méteren lévő hármas táborból visszamentem volna az egyesbe, négyezer-négyszáz méterre, de végül másként döntöttem. A hegy lényegében innen, az egyes tábortól kezdődik, az alaptábortól ide tizennégy kilométer az út, és ezer méter a szintemelkedés. Az egyes tábor után két napot ötezer-háromszázon a kettes táborban, és újabb kettőt a hármasban töltöttem. Közben összetalálkoztam és megismerkedtem egy skót síoktatóval, együtt mentünk fel a csúcsra, és együtt is síeltünk le.”

Győrffy Ákos tízéves kora óta hegyet mászik, gyerekként Zalaegerszegen és Körmenden élt, édesapjával pedig rendszeresen túrázott az Alpokban, de hétezer méteres magasságban még nem járt. Sőt hatezres heggyel is csak 2021-ben próbálkozott először, amikor – Lengyel Ferenc és Weiler Virág társaságában – a 6096 méter magas Laila Peak megmászását szerette volna elérni a Karakorumban, de az időjárási körülmények miatt nagyjából 5300 méterről visszafordult. Az Ibn Szína-expedíció előtt a 4808 méter magas Mont Blanc, illetve a 4634 méteres Monte Rosa volt a legmagasabb hegy, amelyen állt, igaz, e két csúcson hétszer-nyolcszor is.

Hasonló Ibn Szína-expedícióval legutóbb Héjja Bálint próbálkozott 2019-ben, de ételmérgezése miatt 4900 méterről visszafordult.

„A beszálló ötvenfokos meredekkel indul egy bejegesedett folyosóban, de utána is nyolcvan-kilencven százalékban negyvenöt fokos lejtőn lehet lejutni, vagyis aki elesik, biztosan nem áll meg. A síbotom markolatába beépítettem egy saját gyártású csákányfejet. Mivel tűz a nap, minden fehér, ezért aztán felülről csaknem észrevehetetlenek a glecserrepedések, a szakadékok. Életveszélyes lenne a síelés, ha az egyes táborból rádión keresztül nem irányítottak volna minket. Tízpercenként megálltunk újabb és újabb útmutatásért, hogy merre is haladjunk tovább. Összességében négy óra alatt jutottunk le. Örülök, hogy a Kalifa keresett meg ezzel a projekttel, mert így jó értelemben véve eszköz lehettem, és kedvezett, hogy minél egómentesebb legyen a hozzáállásom. Jelentős szereplője voltam annak, amit együtt hoztunk össze.”

Győrffy Ákos magával vitt egy siklóernyőt is, hátha újabb extrém feladatra vállalkozhat.

„Az alapvető cél a hegy megsíelése volt, ezért ezt tartottam elsődlegesnek. Éppen ezért már az egyes táborban letettem arról, hogy siklóernyővel is lejöjjek a csúcsról. Mondhatni öt nap késésben voltam, mert kizárólag akkor volt ideális az időjárás a repüléshez, amikor felértem az egyesbe, de akkor már a csúcson kellett volna lennem, mert később minden nap viharosabb volt a szél. Hatalmas élmény lett volna, ha a síelés előtt a siklóernyőzés is összejön.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!