Elég volt egyszer a 112 kilométer, tökéletes lesz a fele táv is!

Táborosi Anikó az Ultra Trail Hungary teljesítését tűzte ki célként maga elé – idén el is érte, és a közeljövőben nem akar ötven-hatvan kilométernél hosszabb távokat lefutni.

„Tizenöt éve futok – mondta a kétgyermekes Táborosi Anikó. – Akkor az egyik munkatársam hívott, hogy menjek el vele a Margitszigetre, ki is mentünk, és fél kör után végem volt. Ezek után úgy voltam vele, hogy köszönöm, nekem ebből elég. Később bizonyítani akartam, hogy le tudok futni egy teljes kört. Sikerült, majd megszerettem a futást, tetszett, hogy a friss levegőn vagyok, és bármikor ki lehet menni.”

Nem épült be a futás a mindennapjaiba, férjhez ment, szült két gyereket, s mivel két és fél év van közöttük, öt évig otthon volt velük. Nem volt lehetősége futni, de amikor a kisebbik hároméves lett, több szabadideje lett. Elkezdett ismét kijárni a Margitszigetre, majd megismerkedett egy futóközösséggel, és csatlakozott hozzájuk. Növelte a távot, azt vette észre, hogy már 12 kilométernél tart. A futóközösség tagjai versenyekre jártak, és felvetődött a kérdés, vajon nem akarja-e ő is megméretni magát. Elkezdett futós eseményekre járni, eleinte csapatban versenyzett.

„Az első egyéni félmaratonimon nem az időeredmény motivált, hanem az, hogy vajon meg tudom-e csinálni. Bizonyítani akartam magamnak, hogy képes vagyok rá.

Pláne azok után, hogy gyerekként el voltam hízva, egészen a főiskoláig túlsúlyos voltam, mindig utáltam mozogni. Nagy élmény volt az első félmaratonim, két óra húsz perces idővel értem a célba.

Ekkor szippantott be teljesen a versenyzés hangulata, a sok ember, a remek légkör, valamint a szurkolás is megtetszett.”

Következett a harminc kilométer teljesítése, majd a Spar Maratonon ért be a célba. A maratoni előtt voltak kétségei, hogy a harminc kilométer után vajon sikerülhet-e a negyvenkettő. Nehéz volt, de sikeresen teljesítette. Úgy volt vele, ha ez megvan, a lendület nagyobb célok felé viheti tovább.

„Volt néhány ismerősöm, aki terepen mozgott, elkezdtem velük futni. Sokkal jobban tetszett, mint az aszfalt, nem kellett kerülgetni az embereket, jó levegő volt, lehetett csodálni a gyönyörű környezetet.

Egyből beleszerettem a terepfutásba, s immár hét éve űzöm. Eleinte másokkal mentem, mert féltem, hogy eltévedek. Aztán vettem egy órát, amire feltöltöttem az útvonalat, eleinte nagy kihívás volt egyedül menni.

Nappal mozogtam, úgy voltam vele, valahol csak kikötök. Egyre jobban tetszett a változatosság, nagyon jól éreztem magam. Úgy éreztem, a terepfutásban van kihívás, minél meredekebb az emelkedő, annál jobban szeretem.”

Így hát elkezdett terepversenyekre járni, négy éve pedig felkérte Barát Gabriellát, hogy legyen az edzője. Az idei Ultra Trail Hungaryig vele dolgozott, s olyan keretet adott neki a közös munka, amely elősegítette a fejlődését. Látta, hogy mi az aznapi feladata, mindig a következő célra készült. Sok kisebb esemény után először a Muzsla Trailt teljesítette, majd következett a Mátrabérc. Első próbálkozásra nem sikerült neki, combsérülés miatt fel kellett adnia a versenyt. Ekkor megfogadta, olyan nem létezhet, hogy nem sikerül, meg kell próbálnia még egyszer. 2020-ban szintidőn belül ért a célba, bizonyította, hogy meg tudja csinálni. Tavaly ismét teljesítette, s megjavította az előző évben elért idejét. Néhány éve ott motoszkált a fejében, hogy ki kellene próbálnia az Ultra Trail Hungaryt, s a vírushelyzet enyhülésével eldöntötte, hogy részt vesz a versenyen. Idén ott is volt a 112 kilométeres eseményen, s 19:36:27-es idővel ért célba.

„Mivel sohasem futottam korábban száz kilométernél hosszabbat, voltak kétségeim a versennyel kapcsolatban. Sokat készültem az UTH-ra, kemény munkám volt benne.

A rajt előtt nem tudtam aludni, ám az éjféli start felpörgetett, s végig vitt előre az adrenalin. Hosszú volt, sok időm volt átgondolni mindent, jól éreztem magam.

Az első, sötétben megtett szakaszon nagy volt a pára, ráadásul sáros volt a talaj, óvatosan kellett fejlámpával haladni. Tudtam, hogy nem szabad elfutnom, be akartam érni szintidőn belül. Mentálisan erős vagyok, így tudtam, hogy ezzel a részével nem lehet probléma. Nyolcvan kilométernél volt egy mélyebb holtpontom, a nagy meleg nehézséget okozott. Ám ezen túllendültem, s végül sikerült szintidőn belül beérnem a célba.”

Az Ultra Trail Hungary teljesítése volt a nagy vágya, és most, hogy sikerült, nem akar hosszú távokat teljesíteni. Nincs előtte konkrét cél, a futást természetesen nem hagyja abba, ám már nem edzővel, hanem egyedül mozog. Az ősszel biztosan részt vesz néhány 50-60 kilométeres versenyen, ám még nem tudja, hogy melyikeken. Elkezdett kerékpározni, úgy érzi, ebben a sportágban is léteznek nagy kihívások, most ezen a téren vannak tervei.

Fotók: Táborosi Anikó/archív

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!