Veronai élmények: Cseke Lilla nem adta fel működőképes jobb láb nélkül sem!

Lezárult a veronai 24 órás Európa-bajnokság. Épp most értünk vissza a szállodába Zétényi Szvetlánával és Horn Zsanettel. A csapat többi tagja egy másik hotelben van elszállásolva. A magyar csapatot – a versenyzőket és segítőket – elkísérte még egy maroknyi szurkolói csapat is, akik szinte az egész versenyt végigdrukkolták. Több mint valószínű, hogy most mindenki pihen, hiszen fárasztó napokon vagyunk túl.

Csütörtök reggel hét órakor indultunk Veronába mikrobuszokkal a kelenföldi pályaudvartól. Délután ötre érkeztünk meg, az út viszonylag jó volt, Szlovénián keresztül szinte végig borult idő volt, és néhány alkalommal belefutottunk viharba és jégesőbe is. Pénteken még volt időnk pihenni és bevásárolni az esti nyitóünnepség előtt, és a pakolás után próbáltunk korán lefeküdni aludni, hogy minél többet pihenhessünk.

Bár a rajt szombat délelőtt tízkor volt, a reggelihez idejében felkeltünk, mivel rengeteg versenyző volt a szállodában, nagy volt a tömeg, a kávéhoz is húsz perc alatt jutottunk. Pénteken még verőfényes napsütés volt, szombat reggel viszont zuhogó esőre ébredtünk, ami biztató módon csendesedett. A reggeli után már indultunk is a buszokhoz, hogy odaérjünk a rajtra. Ismét szakadni kezdett, így kicsit ázva-fázva tettük meg az első köröket. A pálya mintegy 1.5 kilométeres volt, negyedrésze atlétikai pályán haladt, ott voltak elhelyezve a frissítő sátrak is nemzetek szerint, a többi része pedig aszfalt volt, amely a pálya körül vezetett. Elég gyakran találkoztunk a frissítőinkkel, akik szintén derekasan helytálltak a 24 óra alatt. A rövid pályán volt egy-két emelkedő és két kanyar is, amelyeket már néhány óra elteltével igencsak megéreztünk.

Az idő szerencsére napsütésre váltott, így egész estig kellemes, kora őszi futóidő volt, de az éjszaka kifejezetten hideg volt. A verseny első óráiban folyamatosan tömeg volt a pályán, de szépen lassan eloszlottak az emberek, és jól lehetett haladni. Igazán felemelő érzés volt Európa- és világbajnok futók között róni a köröket. A verseny egyáltalán nem volt unalmas, minden kör és minden óra tartogatott valamilyen izgalmat vagy meglepetést. Borzalmasan nehéz volt most megküzdenem a fájdalommal, amit egy izomgörcs okozott a combomban, emiatt hetven kilométertől sétálni kényszerültem, mert semmilyen praktikától (magnézium, krémezés, masszázs, sótabletta…) nem múlt el

A séta segített, viszont a tartós terheléstől a sípcsontomnál keletkezett fájdalom, így száz kilométer után már tudtam, hogy ezt a versenyt csak sétálva tudom végigcsinálni, nem érdemes és nem is lehet terhelni a jobb lábamat.

Így taktikát váltottam, és inkább az egyenletes tempóra figyeltem, illetve beiktattam húszperces pihenőket, mivel az éjszakai álmossággal is meg kellett küzdenem. Közben láttam, hogy csapattársaim folyamatosan haladnak, de előbb-utóbb szinte mindenkinél jelentkezett valamilyen nem várt probléma, sérülés, ami miatt többen feladni kényszerültek a versenyt. Beda Szabolcs, Drexler Gábor stabilan végigment a fiúknál, Simon Györgynek is sikerült egy-két holtpont után újrakezdeni és befejezni a versenyt. A nőknél Zétényi Szvetlána nagyon szépen, egyenletesen ment végig, nyomában Horn Zsanettel.

Öröm volt ilyen fantasztikus csapattal elindulni, és engem végig az motivált, hogy nem állhatok ki, mert akkor nem lesz csapateredményünk. Így sikerült beérnem nekem is a célba. A csapat, a segítők és a szurkolók nagyon sok erőt adtak. Itthonról is nagyon sokan szurkoltak nekünk. Ez a 24 óra igazán embert próbáló volt, ahogy láttam, a többi csapatnak is. Ezúton gratulálok a csapattársaimnak, óriási akarattal küzdött mindenki a pályán!

Nyitó kép: Cseke Lilla a 2022-es berlini 100 km-es világbajnokságon

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!