Csak ritkán hagyja ki napi konditermi edzését a 81 éves magyar nyugdíjas

Mindennap jár konditerembe így nyolcvanegy évesen is?

Ha valamelyik nap nem tudok menni egyéb teendők miatt, másnap kicsit többet mozgok. Csak akkor hagyom ki a napi edzést, ha tényleg nem tudom máshogy megszervezni az elintéznivalókat, ha a családdal vagyok, vagy ha megbetegszem. Más kifogásom nincs.

Ötvenéves voltam, amikor a kisebbik lányomnak kerestünk sportágat, több helyen voltunk, például asztaliteniszklubban. Végül bementünk a helyi edzőterembe Nagykanizsán, és elkezdtük együtt a gyakorlatokat. Mindketten megszerettük a mozgásnak ezt a formáját, de a lányomat más irányba terelte az élet, neki hosszú távon a futás tetszett igazán, én viszont maradtam a konditeremben. Munka mellett mindennap edzettem, a nyugdíjas évekkel pedig már semmi sem szabott gátat a napi mozgásnak.

Mi motiválta a folytatásra, hiszen már egyedül ment edzeni?

A laboreredmények! Korábban nem sportoltam aktívan, ezért meglepve tapasztaltam, hogy idős korban milyen jótékony hatást gyakorol a mozgás az egész szervezetre. Később a sport segített a felépülésben is… Hatvanöt éves voltam, amikor egy edzés után hazafelé rosszul lettem. Szívinfarktusom volt a magas koleszterin miatt, érszűkületi műtétet hajtottak végre rajtam. Fél évig tartott az egész, és tudom, hogy sokkal tovább elhúzódott volna, ha előtte nem mozgok rendszeresen. Néztem a kórházban a mellettem fekvő korombéli embereket, látható volt közöttünk a különbség, amit az edzettség jelentett.

A radiológusom is megkönnyebbülve látta, hogy a sportnak köszönhetően gyorsabb volt a rehabilitáció. Ez motivál, az egészségem fenntartása. Néha nevetek azon, hogy nem találják el az életkorom.

Családias a hangulat, a személyi edzők már ismernek, jóban vagyok velük, sőt kíváncsian lesem, hogy mit csinálnak, mert mindig tanulok valami újat. Többek között Horváth Gergő testépítőbajnok is abban a teremben dolgozik és edz, ahova magam járok. Itt nem igazán számít a kor, mindenki tegező viszonyban van egymással.

A nagyobbik unokám jár velem edzeni, amikor itthon van az egyetemi tanítási hetek között. A kisebbik unokám még csak tizenkét éves, de már a helyi tekecsapat tagja, és remek eredményeket ér el. A második lányom negyvenhat éves korában megnyert egy félmaratoni versenyt, ez éppen az elmúlt hetekben történt. A vejem többszörös Balaton-átúszó. A feleségem szintén tekézik. Nálunk mindenki szereti a sportot, közös program, amikor egymásnak szurkolunk egy-egy versenyen.

Nyugdíjas társai mit szólnak aktív sportolói életéhez?

Sokan mondják, hogy maguk is szeretnének mozogni, és én mindig biztatom őket, hogy kezdjék el vagy folytassák. Mert amikor elkezdünk sportolni, igenis legyünk kitartóak! Nem arról van szó, hogy hetvenéves kor fölött maratonit fussunk, hanem arról, hogy megtegyük, amit meglehet. Mozogjunk annyit és olyan intenzitással, amit elbír a szervezetünk. Aki csak sétálni tud, menjen sétálni, aki kerékpározni, menjen kerékpározni. Ez közelebb visz minket a fiatalokhoz, hiszen így még tovább lehetünk velük.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!