Toldi Péter: Életem eddigi legkeményebb küzdelme volt

A verseny előtt azt nyilatkozta a Csupasportnak, úgy érzi, biztató a formája. Jól érezte, az előkelő második helyen végzett az Authentic Phidippides Runon.

Most már elégedett és büszke vagyok a teljesítményemre – nyilatkozta a Csupasportnak Toldi Péter. – Ez szépen lassan alakult ki, közvetlenül a célba érkezést követően volt bennem némi ambivalencia. Súlyos holtpontokat éltem át, illetve követtem el hibákat is. Azonban idővel átértékelődnek a dolgok, s egyre jobban értékelem az eredményt.

Azt mondta, legalább olyan időt akar elérni, mint tavaly, sőt ha lehetősége lesz rá, megjavítaná. Tavaly 67:54:12-es idővel ért célba, míg idén 68:36:01-gyel. Csalódott emiatt?

Valóban, az időeredményem rosszabb lett, mint tavaly, ezzel sem voltam megbékülve a kezdetekben. Az első napon volt egy jeletős mélypontom, s ahhoz, hogy ebből ki tudjak jönni, meg kellett változtatni az előre eltervezett taktikát. Az első éjszaka be kellett iktatnom másfél óra alvást, ami teljesen felborította az előzetes tervet. Másfél napig tartott, mire fel tudtam állni ebből, csak utána kezdtem ismét olyan minőségben teljesíteni, ahogyan előzetesen elvártam magamtól. Korinthoszig tartottam az ütemet, majd az utolsó nyolcvan kilométeren rátettem egy lapáttal. Athén határáig fél óra előnyöm volt a tavalyi időmmel szemben, s az utolsó húsz kilométerre a gyorsabb haladás érdekében minden felesleges súlyt leszedtem magamról. Ez hiba volt, ugyanis a hátizsákomat is levettem, benne a frissítéssel, így a hajárban már nem volt mihez nyúlnom, ami miatt visszaestem, az iramom is lecsökkent. Ezzel még sikerülhetett volna az időjavítás, ám a kegyelemdöfés az volt, amit Athénba érve tapasztaltam.

Az utolsó nyolc kilométer Athén egyik sugárútján vezet, tavaly itt Maráz Zsuzsival autós felvezetést kaptunk, ám idén valami miatt elmaradt. Athénban éjszaka is eléggé nagy forgalom van, nem mertem ebben a kizsigerelt állapotban az autók mellett az úton futni, így a járdán, a gyalogosok között, a piros lámpáknál megállva kellett befejeznem.

Kihűltem, lemerevedtek az izmaim, a hidegben álldogálástól alkalmatlanná vált a testem a futásra. Ekkor már nem az időeredmény volt a lényeg, ezt a szakaszt gyakorlatilag gyalog kellett megtennem. Ezért volt bennem nagy keserűség, ám a napokban átértékeltem, így már büszke vagyok az eredményemre.

Célként tűzte ki az állásidő csökkentését és céltudatosabban akarta az időt eltölteni a frissítőpontokon. Ez sikerült?

Részben. Amikor a saját kezemben volt a sorsom, sikerült. Ezért örültem a harmadik napnak, akkor tudtam „rendesen” futni, tudtam is tartani az előre eltervezett dolgokat. A csütörtök éjszakai mélypont kemény volt, az egyébként gyomorproblémából fakadt. Ez másfél napig tartott, alig tudtam enni. Nem sok energiám volt, ráadásul nagy fájdalmaim voltak. Ekkor másodlagos volt, hogy csökkentsek a depózási időn, konkrétan a versenyben maradásért küzdöttem. Aztán amikor rendbe jött a gyomrom, normalizálodott a helyzetem, tudtam figyelni az állásidő csökkentésére is.

A kemény csütörtök éjszakai hullámvölgy mellett voltak még nehézségek?

Rengeteg kisebb mélyponton volt, ám ezeken könnyebben át tudtam lendülni. Ezek egymásból fakadtak, a probléma az volt, hogy nem működött jól a gyomrom, kicsi adagokban tudtam csak enni, kétóránként pár falatot. Ez energiahiányhoz vezetett, ami hullámvölgyeket okozott.

Az elmondottakból egyértelműen érződik, hogy nem volt könnyű versenye.

Életem eddigi legkeményebb küzdelme volt, fizikailag és mentálisan is jelentős próbatételnek bizonyult. A csütörtök éjszaka elképesztően nehéz volt, nem volt egyszerű felállni belőle, ám a lelkem mélyén éreztem, hogy célba érek. Nem tudtam, milyen idővel, nem tudtam, hányadik helyen, de azt igen, hogy végigmegyek.

Milyen volt az időjárás?

Tökéletes. Végig tiszta volt az ég és sütött a nap. Természetesen éjszakára lehűlt, ezerkétszáz méteren már fagypont körüli hőmérséklet volt, de erre felkészültem. Szerencsénk volt, hogy a csapadék és az erős szél elkerült bennünket.

Mostanra kipihente magát?

Hetek kellenek hozzá. Most kezdek „energetikailag” rendbe jönni, s a vízháztartásom is kezd visszaállni. Ekkora megterhelés után két-három hét, mire felépülök, és azt mondom, hogy nem érzek semmilyen fájdalmat. A tavalyi versenyről hazaérve hiába ettem rengeteget, két hétig folyamatosan fogytam, nagyon megviselte a szervezetemet.

Hogy telt a célba érkezést követő néhány nap?

A feleségemmel és a nővéremmel voltam kint Görögországban, a verseny után próbáltam minél többet pihenni. Természetesen azért sétáltunk is a városban, nézelődtünk, de csupán kis köröket tettünk, maximum két órát jöttünk-mentünk. A pihenés és a feltöltődés volt a lényeg.

Jövőre egmás után harmadszor is ott lesz a versenyen?

Nem. Habár nagyon szeretem, és egyre több tapasztalatom van, egyre jobban tudom, mire kell figyelni, és egyre jobban megismerem a pályát, egy dolog visszatart: a fizikai megterhelés. Évtizedekig szeretnék még futni, és nem egyszerű minden évben megismételni ezt a kemény versenyt. Ez már nagyon a határ. Mindenképpen visszatérek még, de jövőre biztosan kihagyom.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!