Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: mi kerül tiltólistára egy sportoló kismama életében ?
Az intenzív mozgás, különösen a várandósság első és harmadik szakaszában. Kutatások igazolják, hogy az első tizenkét hétben nem javasolt semmilyen sporttevékenység. De ez a legszigorúbb nézet, a modern orvostudomány az edzettségi szinttől teszi függővé, hogy melyik szakaszban milyen jellegű mozgást lehet végeznie egy kismamának. Aki korábban is aktívan sportolt, kisebb kockázattal folytathatja az edzéseket ebben az időszakban, ha a szervezet is elég erős. Én világéletemben sportoltam, és úgy éreztem, az első trimeszterben is nyugodtan folytathatom az alacsony intenzitású edzéseket, hogy jógázhatok időnként – mégsem sikerült.
A magzat növekedésével teljesen kimerül a test – mind szellemileg, mind fizikailag –, az egész hormonháztartás felborul, ilyenkor nem marad energia a mozgásra.
Mit lehet tenni, hogy felelősségteljesebbek legyenek a sportos kismamák?
Minden edzőnek feladata, hogy beszéljen erről a sportolóval, és figyelmeztesse a kockázatokra. A kismamának önmagával van dolga, fontos, hogy észlelje teste reakcióit. Amikor a második trimeszterben újra kívánta a testem az intenzívebb mozgást, éreztem, hogy eltolódtak a határaim, és nem erőltettem, ami nem esett jól. Maradtam az úszásnál, a moderált tempójú sétáknál, a könnyed edzéseknél és a jógánál. Ezt bizonyára sokan átélik. Ennek oka, hogy az első tizenkét hét után a nők újra energikusnak érzik magukat, több erőt éreznek magukban, mint korábban, viszont ez nem jelenti azt, hogy minden mehet a régi kerékvágásban.
A futás ebben a periódusban sem javasolt annak, aki eddig sem futott, ellentétben a biztonságos tornagyakorlatokkal.
Mi történik a harmadik trimeszterben?
Az alacsony intenzitású mozgás ebben a szakaszban is maradhat a mindennapok része, de csak abban az esetben, ha mind a magzat, mind az anya egészséges. Illetve erre a periódusra is igaz, ami az első három hónapra: aki korábban sportolt, nagyobb valószínűséggel könnyebben mozog a várandósság vége felé is. De az a legjobb, ha ez az időszak a felkészülésé. Például a megszokott edzés helyett érdemes könnyed jógaórára menni, vagy ha egyáltalán nem kellemes már a mozgás, légzéstechnikákat és relaxációt gyakorolni. Bizonyított tény, hogy a rendszeresen sportoló nők esetében magasabb a természetes szülés aránya, és a rehabilitáció is gyorsabban zajlik.
Egyik területe a szülés utáni regeneráció. Milyen alapelv szerint kíséri a mozgáshoz visszatérő kismamákat?
Minden esetben az orvosi vélemény a mérvadó. Az edzőruhát csak akkor szabad újra felvenni, amikor a méh szépen kiüresedett, illetve visszazsugorodott, és az esetleges sebek, hegek is gyógyultak. A szakirodalom szerint a gyermekágyi időszak alatt minden jellegű sporttevékenység tilos, de már ekkor is rá lehet segíteni a has- és gátizom-regenerációra bizonyos légzéssel egybefűzött gyakorlatokkal, amelyek erre a területre koncentrálnak. Hogy a friss édesanya hat vagy tizenkét hét után áll készen, vagy még több idő kell neki? Ez a szülés módjától és a kismama edzettségétől függ, persze mindenki máshogy reagál.
Személy szerint nem emlékszem, hogy két vagy három hónap után próbálkoztam-e először újra a testmozgással, de arra igen, hogy nagyon rosszulesett. Hiába volt erős izomzatom, hiába voltam nagyon hajlékony, a csaknem egyéves kihagyás miatt nagyon gyengének éreztem magam.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!