A Fighters’ Run elnevezésű viadal egyik legfontosabb újítása az idén életre hívott középtávú verseny volt, amelynek 14-18 kilométer hosszúságú pályája még több szintemelkedéssel és akadállyal volt megtűzdelve, mint a klasszikus, 8-11 kilométeres rövidtáv.
Szombaton az egyéni indulók mérték össze az erejüket és a gyorsaságukat a közép- és rövidtávokon, őket a „Farkaskölykök”, azaz a gyermekfutamok követték, másnap pedig jöhettek a csapatversenyek.
Az első nap hajnalban esett az eső, ami némileg megnehezítette az indulók dolgát az agyagos talaj miatt, de ez még izgalmasabbá tette a vadregényes szakaszokon zajló viadalt. A délutáni gyerekfutamokon aztán már szikrázó napsütésben futhattak a kicsik.
A vasárnapi csapatversenyen jóval gyorsabban haladtak a résztvevők, az indulóknak viszont különleges szabályokkal, együttesen kellett teljesíteniük a pályát, ami igazi csapatépítő feladat volt annak a csaknem száz csapatnak, amely vállalta a kihívást.
A pályákon új akadályokat állítottak fel, az egyéni indulókat pedig örök rajtszámos, nevesített fejpánttal várták a szervezők, ami jelképezte a verseny ökoszemléletét.
Hasonló okból nem voltak például poharak sem, a versenyzők saját pohárba vagy kulacsba töltötték a folyadékot a frissítőpontokon, ezzel is csökkentve a hulladék mennyiségét.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!