2019 őszén vettem részt az első terepfutóversenyemen, az Ultrabalaton Trailen csapatban. Korábban aszfalton futottam, félmaratont, maratont, valamint céges csapattal indultam az UB-n és az UTT-n. A 2020–2021-et keresztülhúzta a Covid, ám egyszer csak szembejött velem egy hirdetés a MIUT-ról, ami nagyon megtetszett. Azt is elhalasztották 2020-ban, majd egy év múlva már megtartották, de nem áprilisban, amikor szokták, hanem ősszel. Ezt már figyelemmel kísértem, néztem, hogy milyen jó, milyen szép, és a következőre én is beneveztem.
2022-ben vett részt először ezen a versenyen?
Most már hosszabb távon, hatvan kilométeren indult. Mennyire volt nehéz, hogyan érezte magát?
Nagyon sok szint van benne és nagyon sok lépcső, röviden ennyit kell róla tudni. A két hosszabb táv, a nyolcvanötös és a száztizenötös a tengerszintről, Sao Vincentéből, illetve Porto Monizból indul. A rövidebb távok magasabbról rajtolnak, a negyvenkettes a hatszáz méteren fekvő Montéből, a hatvanas az északi parti kisvárosból, Boaventurából, amely kétszázötven méteren van. A három ultratáv mind felmegy a sziget egyik legmagasabb pontjára, az ezernyolcszázas Pico Ruivóra, de csak ezerhétszázhatvan méterig, a nyeregig, ahol egy menedékház és a frissítőpont található.
Milyen volt a pálya, a környezet?
A pálya igencsak változatos, a magasságkülönbségek miatt nagyon sokféle növényzeten keresztülvisz. Vannak egészen kopár részek, van, ahol embernagyságú bokrokba vágták az utat, de futottunk gyönyörű babérlombú erdőkben, fenyvesekben és a déli oldalon halott fák között is. A panorámás részek csodálatosak, de rengeteg a lépcső, a vége felé van olyan is, amit mintha apró macskakőből raktak volna ki. Emellett sokat futottunk levadák, öntözőcsatornák mellett is.
Az utolsó szakasz Porto da Cruzból Machicóba már a tizenhatos pályája, ott a meredek hegyoldalban van egy olyan út, amit néhol drótkorlát is véd, onnan nagyon szép a kilátás. Itt három-négyszáz méter magasan haladunk a tenger felett, majd amikor átmegyünk a nyergen, onnan már csak le kell szaladni.
Ez volt az első hatvanas ultratávja, mi volt előtte a leghosszabb, amit futott?
Ötven kilométer volt, a Szőlőskörön indultam tavaly, abban is van szint a Balaton-felvidéken, de azért ez sokkal keményebb volt annál.
Holt edzett, hol tudott készülni a versenyre itthon?
Sokat edzettem a Hármashatár-hegy környékén, sokat mentem fel-le a János-hegyen, a Balboa-körön, illetve tavaly november óta nem használtam a liftet a munkahelyemen, a hatodik emeletre naponta többször fel-le lépcsőztem. Buda egyik legmeredekebb utcáján is rengetegszer futottam, így készültem a szintekre. Próbáltam összehozni, hogy meglegyen a versenytáv is minden héten.
Milyen tervei, céljai vannak? Esetleg egy hosszabb táv a MIUT-on?
Jó lenne egyszer a Kört is teljesíteni, meg az UTH lépcsőfokait végigjárni, a tavalyi huszonkilenc után idén az ötvennégyet fogom futni, és még két fokozata van. A MIUT-ból is van még két hosszabb táv, úgyhogy jövőre tervezem a nyolcvanötöst. Az UB-t mindig is csapatban futottam, nem tudom, fogom-e valaha egyéniben, párosban inkább el tudom képzelni magamat. Illetve idén még a Korinthosz 80 lesz a nagy versenyem, ennyit sem mentem még, fokozatosan növelgetem a távot. Tavaly sok versenyt futottam, idén kevesebbet, de nagyobb távokat.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!