Legyőzte a félelmét a sötétségtől, meg is nyerte a Korinthosz 40-et

„Korábban is nézegettem már a versenyt, de az az igazság, hogy mindig féltem a sötétben, és itt ugye éjfélkor van a rajt – mondta a Csupasportnak a Korinthosz 40-et a nők között megnyerő Tripolszki Beáta. – Ám miután tavaly egyszer este mentem futni a városon kívül, azóta nem zavar, így végül beneveztem. A verseny nagyon jó hangulatban indult, igyekeztem előre beállni. Nem tudtam, milyen lesz a mezőny, igaz, végignéztem a rajtlistát, de nem voltak ismerősek a nevek, úgyhogy nem tudtam, mire számítsak. Vicces volt, mert elindultunk, és körülbelül száz méter után sikerült rossz irányba mennünk. A többiek egy töltésen futottak, mi meg jó páran a töltés alatt egy párhuzamos úton, és akkor átkiabáltak nekünk, hogy fel kéne menni. Ez egy kicsit oldotta nálam a feszültséget.”

Bea a harmadik kilométer környékén vette át a vezetést a nőknél, a tempót is jól tartotta, bár a huszonötödik kilométertől lassabban haladt. Rátört a fáradság, hiszen elmondása szerint nem éjszakai bagoly típus. Ráadásul az esővel is meg kellett küzdeni, ennek ellenére jól érezte magát.

Visszatekintve a múltra, Bea az a típusú gyerek volt, aki a testnevelésórákon utált futni. Aztán középiskolás korában a tanára benevezte egy váltóversenyre, ahol háromfős csapat tagjaként dobogós helyet ért el. Ám azt, hogy komolyabban kezdett el foglalkozni a futással, édesapjának köszönheti.

„Apukám is futott, és nagyon megtetszett nekem, hogy félmaratonokon indul. Kedvet kaptam hozzá, és 2012-ben elhatároztam, hogy szeretném én is lefutni. A saját edzéseim alapján készültem, és 2013 áprilisában sikerült is teljesítenem az elsőt.”

A félmaratonok után a maratoni távon is kipróbálta magát, majd idén tavasszal sikerült az Omszki Ultra ötven kilométerét megfutnia, ez volt az eddigi leghosszabb versenye.

„Már tavaly nyáron is terveztem ezt a távot, akkor az Ultra Lupára volt egy nevezésem. Sajnos azonban másfél héttel a verseny előtt beütött a Covid, így nem tudtam indulni, de most tavasszal sikerült összehozni az első ötvenest.”

Bea Budapest központjában lakik, így általában a Városligetben és a Puskás Aréna környékén szokott edzeni, és ha ideje engedi, kijár a természetbe is, az Apátkúti-völgyet például nagyon szereti. Mikor nyaralni megy, mindig az aktív pihenést részesíti előnyben, ilyenkor járja a természetet, a hegyeket. Edzőjének köszönhetően sokat fejlődött, a maratonidején is sikerült javítania.

„2021 februárjában kerestem meg Evetovics-Balla Hajnalkát, mert szerettem volna felkészülni a harmadik maratonomra. Négyórás célidőt lőttem be magamnak, és úgy éreztem, ehhez már segítség kell, saját kútfőből nem biztos, hogy menne.

Eleinte tartottam attól, hogy edzővel dolgozzak, kicsit féltem, hogy elvész a futásnak az a varázsa, amit szeretek benne, de szerencsére Hankával nem így lett.

Bea jövőre ismét indul az Omszki Ultra 50-en, de más konkrét terve egyelőre nincs. Általában ajánlás után talál versenyeket, amit a csapattársai javasolnak, annak utánanéz, és ha megtetszik neki az esemény, benevez rá.