Lubics Szilvia tudja, hogy Athén és Spárta között az utolsóból is lehet első

Háromszor is megnyerte a Spartathlont, 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben is első lett a nők között. Hogyan emlékszik vissza a sikereire?

Rutinos résztvevőként mi a véleménye: miért olyan különleges a Spartathlon?

Érdekes kérdés. Rengeteg hosszabb versenyen indultam már, például a Badwater a körülményeket tekintve keményebb, de a Spartathlonra visszavágynak az emberek. Van olyan ultraverseny, amelynek végén jó esetben kapsz egy érmet a célba érkezéskor, és mehetsz is haza, ezzel szemben a Spartathlonon népünnepély fogad a célban: rengeteg ember köszönti a futókat, azt érzi a sportoló, hogy tényleg emberfeletti tettet hajtott végre. Ráadásul ekkor két hangulatos ceremónia is hátravan még. Ha nem a futás, akkor a körítés visszavonzza az embereket. A Spartathlonon barátságok szövődnek, nem mellesleg ismét át akarod élni az élményt. Ha csak az útvonalat nézzük, nem lehetne ennyire népszerű a Spartathlon, mégis van valami extrém vonzása –Magyarországon is egyre többen vágynak rá, hogy futhassanak a görög versenyen.

Nekem is vannak tanítványaim, rajtuk is ezt látom, és azt tapasztalom, hogy manapság a Spartathlon teljesítése benne van egy ultrafutó úgynevezett alapcsomagjában.

Mi a legnehezebb kihívás a versenyen?

A táv is nehézzé teszi, de a kétszáznegyvenhat kilométer mellett ott van a hőség és a szintemelkedés is. Régen jártam már a verseny helyszínén, de úgy tudom, az időjárást tekintve valamelyest javult a helyzet. A szintemelkedés viszont becsapós.

Úgy érezni, hogy az első nyolcvan kilométer sík, és utána jönnek a nagy hegyek, ám ez így nem igaz: az elejétől vannak emelkedők, szinte nincs is sík szakasz.

A Spartathlonon nem indul, de mire készül most?

A következő versenyem a Racing The Planet keretein belül novemberben a jordániai kétszázötven kilométeres sivatagi futás lesz. Ennek a sorozatnak már két állomását teljesítettem, ott voltam Namíbiában és az Atacama-sivatagban is. Készülök becsülettel, mostanság éppen tíz kilogrammos mellénnyel edzek keményen.

Szeptember 30-án a magyar futók is nekivágnak a 246 kilométernek

Jelen állás szerint 23 magyar futó lesz ott idén a Spartathlonon: Evetovics-Balla Hajnalka, Fogarasiné Veres Krisztina, Földi Zsuzsanna, Máté Mónika, Zétényi Szvetlana, Bazsó Tibor, Boros Richard, Cserpák Tamás, Csingár István, Erős Tibor, Gáspár Péter, Horváth Péter, Horváth Tamás, Mihalik Norbert, Nemes László, Prantner Gábor, Rottler Zoltán, Simon György, Simonyi Balázs, Szekeres Tibor, Toldi Péter, Vajda Zoltán és Virág Pál képviseli hazánkat a legendás görög versenyen. A rajt szeptember 30-án, szombaton magyar idő szerint reggel hat órakor lesz Athénban az Akropolisz lábánál, a leggyorsabb futók pedig vasárnap hajnalban érnek Spártába, hogy megérintsék Leonidász király szobrának talapzatát. Sok-sok dobogós helyezés mellett magyar győzelmek is születtek a Spartathlon dicső történetében, a nőknél Lubics Szilvia 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben, Maráz Zsuzsanna 2018-ban és 2019-ben, az amerikai színekben versenyző Nagy Katalin 2015-ben végzett az élen, a férfiaknál Bogár János 1991-ben, Bódis Tamás pedig 2019-ben lett első.