A nyuszifutástól a maratonig: végül megtalálta önmagát a klasszikus távban

Mindig is fontos szerepet töltött be az életében a sport?

Ahogy említette, már nyolc maratonit teljesített, a legutóbbi, párizsi versenyen 3:25:54-es idővel egyéni csúcsot futott. Milyenek voltak az eddigi maratonijai?

Melyek voltak a legemlékezetesebb maratonijai?

A római és a párizsi. Előbbi kétezertizenkilenc tavaszán volt, remek időt jósoltak, ám a rajtzónában körülbelül öt fokot mértek, és zuhogott az eső. Egy perc alatt eláztam el és szétfagytam, csuromvizesen vártam a rajtot, kegyetlen volt. Annyira fáztam, mint még soha, de egy percig sem inogtam meg. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, nem fogja magát könnyen adni, ugyanis elég nehéz az útvonal a sok macskakő és emelkedő miatt, ám a verseny hangulata, a város szépsége és az olasz virtus teljesen magával ragadott. Nem lett életem ideje, de Róma teljesen elvarázsolt, egyszer biztosan visszamegyek még. Idén tavasszal futottam a párizsi maratont, amelyre már sokkal tudatosabban készültem. Célom a három óra harminc percen belüli idő volt, nagyon sokat készültem a versenyre, így tudtam, hogy jó formában vagyok. Nagy vágyam volt régóta a párizsi verseny. Több mint húszezer futó vett részt rajta, elképesztő hangulat fogadott bennünket, végig libabőrös voltam, előfordult, hogy el is sírtam magam. A maratoni táv csodálatos. Megtanulsz magadról nagyon sok mindent, megismered a testedet, a határaidat, egy nagyon klassz önismereti tréning, mindezek mellett pedig csodás utazás.

Említette, hogy a kilencedikre készül: mit lehet erről tudni?

Mivel február tizennegyedikén leszek negyvenkét éves, valami különlegeset akartam kitalálni Párizs után, így esett a választásom a Sevilla Maratonra. Tudom, hogy ott ilyenkor remek az időjárás, szép a város, minden megvan, hogy emlékezetes legyen, ráadásul a nevesebb maratonik közé tartozik. A nyáron sok volt a munkám, így kevesebb időm jutott a futásra, de szeptembertől elkezdtem gőzerővel készülni, miközben sajnos történtek tragikus események az életemben, amelyek lelkileg nagyon megviseltek, és sajnos az edzésmunkámra is hatással voltak. Most van a kemény alapozási időszak, amelyet ahogy időm és erőm engedi, becsülettel elvégzek. Az biztos, hogy nem adom fel, mentálisan és fizikailag is felkészülök, mindent megteszek a cél elérése érdekében.

Család és munka mellett hogyan szakít időt a futásra?

Ha jól tudom, edzősködik is. Beszélne erről?

Két éve elvégeztem az edzőképzést, illetve korábban a TF-en a sportmenedzser és szervező szakot, hogy a több mint négy éven át működő hobbifutó klubunkat szakmai szemmel is vezetni tudjam. Sokan keresnek, hogy legyek az edzőjük, de egyelőre a jelenlegi hat-hét tanítványomnál többet nem szeretnék vállalni, mert a főállásom, a saját edzésem és a családom mellett ez még épp kezelhető. Mindannyian nagyon közel kerültek hozzám, vannak köztük kezdők, maratonira és félmaratonira készülők is. Hétről hétre alázatosan dolgoznak munka és család mellett, szorgalmasak, nagyon büszke vagyok rájuk, folyamatos kapcsolatban vagyok velük. Nyolc maratonit, számos félmaratonit és egyszer egy ultratávot is teljesítettem már, van némi tapasztalatom, át szeretném adni a tudásomat. Fontos, hogy ne csak az online térben találkozzam a tanítványaimmal, amikor van rá lehetőség, velük sportolok. Sevillában együtt futok majd a fiúkkal, akik a második maratonijukra készülnek, míg Somossy Barbarát az áprilisi Milánói Maratonon kísérem.

Milyen céljai vannak a futásban?

Biztosan indulok még maratonin, a nagy cél a berlini verseny teljesítése. Addig megyek, amíg bírom, amíg a lelkem és a testem visz előre. Minél több tapasztalatot szereznék, majd később ezeket átadni olyan elhivatott hobbifutóknak, mint amilyennek én is tartom magam. Remélem, messze még a vége, de azt érzem, ebben a távban megtaláltam magam.