Micsoda eredmény: bronzérmet szerzett az Authentic Phidippides Runon

Elképesztő módon három sikeres Spartathlon-teljesítés után a duplán, azaz Authentic Phidippides Runon is beért a célba.

Az Authentic Phidippides Run előtt másfél hónapja teljesítettem a Spartathlont, szóval gyorsan visszatértem Görögországba – mondta a Csupasportnak Boros Linda. – Elsőre az jut eszembe, hogy nagyon kemény ez a verseny, most volt először az a fejemben futás közben, hogy nem szeretnék többet részt venni ezen.

Mi minden történt önnel ezalatt a négyszázkilencven kilométer alatt? 

Az első fele, a Spártába vezető út nyugisan telt, ismertem az útvonalat, a hegy kivételével majdnem ugyanaz volt, mint a Spartathlonon, így tudtam, hogy mire számíthatok. Aztán Spártából visszafordulva Athén felé elfogott egy kis izgalom, olyan világba csöppentem, ahol még korábban nem jártam. Kilométerben sem teljesítettem még ilyen hosszút, így kíváncsi voltam, miképp reagál a szervezetem rá és a nem alvásra. Egyébként a futás teljesen rendben ment, nyugodtan, stabilan haladtam, figyeltem rá, hogy ne fussam el magam, óvatosan haladtam, lépésről lépésre. Az időjárás kellemesen alakult, ideális futóidőnk volt. Az első felében egyedül haladtam, majd a visszaúton találkoztam Blaskó Mihállyal, így habár nem terveztük, onnantól együtt futottunk egészen a célig. Nagyon motiváló volt egy olyan futótárssal együtt haladni, akinek már volt tapasztalata ezen a versenyen.

Miképp oldotta meg a pihenéseket?

Előzetesen megterveztük az edzőmmel, hogy mennyit alszom majd, bár úgy számoltunk, hogy ez bármikor változhat. A terv az volt, hogy háromszor alszom nagyobbat, azaz egy óra körüli időt. Spártáig pihenés nélkül mentem, a visszafelé vezető úton pedig három szünetet iktattam be, de ez nem mind volt teljesen alvás. Igyekeztünk az alvásokat úgy időzíteni, hogy ne kelljen megvárni azt, amíg ledőlök az útról, és azt is néztem, hogy a szervezetemnek mindig jó legyen. Ez remekül működött, volt, hogy egy-egy alvás után azt éreztem, mintha csak akkor kezdeném a futást. Persze ez a frissesség csupán rövid ideig tartott, de jó volt. Összesen a nyolcvanhét óra alatt három és fél órát aludtam.

Rengeteg nehézség adódik egy ilyen elképesztő hosszúságú versenyen, de mégis, mi volt ezúttal a legnagyobb?

Az éjszakai nem alvással töltött rész, amikor már nagyon fáradt voltam, de tudtam, hogy még néhány órát futnom kell a pihenésig. Szóval az alvásmegvonás. Korábban a kutyáktól féltem nagyon, de most ez nem jött elő. Kaptunk egy ultrahangos kutyariasztót, amely elijeszti a közelbe merészkedő állatokat. Az első húsz kilométeren ki is kellet próbálnom, rohant felém egy ugató kutya, szerencsére működött, s rögtön odébb is ment. Többször is kellett használnom, hasznos dolog, jó, hogy figyeltek rá a szervezők.

És mit szól a bronzérméhez?

Egyáltalán nem volt ilyesfajta célom előzetesen, így természetesen nagyon boldog vagyok. Egy ideig tudtam, hogy elöl haladok, de nem figyeltem pontosan az aktuális helyezésem. A cél előtt nem sokkal mondták, hogy a harmadik pozícióban futok, de ez akkor nem érdekelt, ugyanúgy mentem tovább. Büszke vagyok a harmadik helyre, nagyon szép plakettet kaptam. Egyébként nagyon tetszett a szervezés, hogy a díjátadón azokat is kihívták, akik nem értek be a célba, akik pedig szintidőn belül értek be, azokat név szerint szólították. 

Az esztendő végéhez érve aktuális a kérdés: milyen idénye volt? 

A futást tekintve ez volt a legjobb esztendőm, olyan versenyeket teljesítettem távban és időben is, amelyeket nagyon szerettem volna. Rengeteg kilométert futottam, akadt néhány kétszáz kilométer körüli versenyem, az év végén pedig dupláztam a Spartathlonnal és az Authentic Phidippides Runnal. Büszke vagyok a teljesítményemre, s fontos kiemelnem, hogy egész évben nem sérültem meg. Köszönhetem ezt az edzőmnek, Erdélyi Nándornak és annak, hogy igyekszem mindenre maximálisan odafigyelni. Óriási hálával tartozom a kísérő csapatomnak, Nagy Gyöngyinek és Czinege Eriknek is.

Jövőre folytatja a hatalmas távokat?

Természetesen nem akartam cél nélkül maradni jövőre sem, így az egyik főversenyem a Projekt418 lesz. Óriási izgalommal és büszkeséggel tölt el, hogy ott lehetek, s reményeim szerint teljesíthetem a dupla Balaton-kört. Egyébként éppen az Authentic Phidippides Runon futottam, amikor Magyarországon éppen sorsolták a Projekt418 résztvevőit, belenéztem a közvetítésbe, nagy motivációt adott a folytatásra az, amikor bemondták a nevemet. Elképesztően motivált vagyok a folytatást, és a következő esztendőt illetően.