Kíváncsi volt, mi sül ki belőle, végül aranyérmes lett

A közelmúltban magabiztosan győzött a Budai Trail L távján, azaz a verseny huszonhét kilométerén. Érezte, hogy jó formában van?

A verseny éppen az alapozás fázisára esett, így három erős hét után érkeztem a rajtba – mondta Dalos Máté. – Nem sokat pihentem a Budai Trailre, de tudtam, jó formában vagyok, amolyan edzőversenynek tökéletes volt. Ráadásul szeretem ezt a pályát, úgy voltam vele, hogy futok egy jót, meglátom, mi sül ki belőle. Ami a versenyt illeti, nem figyeltem a többiekre, csak magamra koncentráltam, igyekeztem kikapcsolni. Ez többnyire sikerült is, egyedül a végén vonta el a figyelmemet a nagy hideg, de szinte végig flow-ban tudtam haladni. Az ilyen élményfutásokból jön a jó időeredmény, amivel most ezen a versenyen a győzelem is társult. Egyébként rengetegszer részt vettem már a Budai Trailen, annak idején a közelben nőttem fel, régen napi szinten futottam errefelé, szóval, hazai terep volt ez számomra.

Mi volt a legnagyobb nehézség a verseny közben? 

Ahogy fáradtam, úgy éreztem a lejtős részeken, hogy az izmaim nem úgy nyúltak, ahogyan kellett volna. Ezért kicsit vissza kellett vennem, féltem, nehogy megsérüljek. Ezen kívül semmi nehézség nem jött közbe, élvezetes futás volt.

Mindig is magától értetődő volt, hogy futó lesz?

Szerencsése vagyok, mert a szüleim által úgymond beleszülettem a tájfutásba. Ez alapozta meg a futás és a természet iránti szeretetemet, illetve elkötelezettségemet. Egészen az egyetemig űztem, majd a tanulmányaim alatt egyéb okok miatt abbahagytam egy kis időre, s amikor ismét nekiveselkedtem, akkor már a terepfutásban leltem otthonra.  Illetve, az időbeosztásom is ezt engedte meg, bár rögtön magával ragadott. Pelsőczi Attilával készülök, s azt érzem, elég jól terhelhető vagyok, élvezem a közös munkát vele.

Sokaknak csak nemrégiben ért véget a szezon, ön viszont az esztendő vége óta már javában végzi a felkészülést. Hogy is van ez?

Általában külföldi hegyifutó-versenyeken veszek részt, a szezon pedig rövid, tavasztól őszig tart. Intenzív időszak a versenyszezon, gyorsan véget ér, de ez azt is jelenti, hogy kis pihenő után gyorsan kezdődik is az alapozás.

Összességében milyen volt a 2025-ös futóidénye?

Az egyik fő célom az volt, hogy jól szerepeljek a WMRA világkupa-sorozatban, de, sajnos, kevés versenyre tudtam elmenni. Azonban többek között ott voltam Romániában, Olaszországban vagy a szlovéniai döntőben is, ahol két futamon vettem részt, az egyiken tizenhetedik, a másikon tizennyolcadik lettem, ami jó eredménynek számít. Ennek a szervezetnek a közreműködésével rendezték a világbajnokságot az év végén, ami a legfontosabb esemény volt a naptáramban. Sajnos, előtte nem sokkal beteg lettem, de részt tudtam venni rajta, s összességében remekül sikerült. Itt is két távon vettem részt, előbb a hat kilométeres, ezer méteres szintemelkedéssel fűszerezett pályán futottam, majd a tizenhat kilométeres, s nyolcszáz méter szintemelkedést tartalmazón. Mindkét futamban harmincegyedik lettem, ami a kifejezetten erős mezőnyt figyelve előkelőnek számít.

Vélhetően a világbajnokságon elért eredménye is közrejátszott abban, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség önt választotta az Év Hegyi- és Terepfutó Atlétájának.

Tudni kell, hogy ez a díj nem oly régi elismerés, ugyanis a terepfutás a közelmúltban került a Magyar Atlétikai Szövetséghez. Nagyon megtisztelő, hogy engem választottak idén, inspiráló volt olyan nagyszerű sportolókkal egy színpadon lenni, mint Halász Bence vagy Takács Boglárka, de több kiváló versenyző nevét is említhetném még. Természetesen díj megnyerése is motivált a folytatást illetően.

Ha már a folytatás: milyen céljai lesznek a következő esztendőben?

Jövőre is tervezem a WMRA világkupa-sorozatot, illetve jön még a The Golden Trail World Series és az Európa-bajnokság is. A végleges versenynaptár részleteit viszont még nem raktuk össze teljes egésszé.

Borítókép: Terepfutás.hu