Negyven évvel ezelőtt verte meg 3–0-ra Magyarország Brazíliát a Népstadionban

NOHA BARÁTSÁGOS volt, a magyar futballtörténet egyik ­legemlékezetesebb mérkőzését játszották 1986. március 16-án a Népstadionban, ahol az egyik leggyönyörűbb győzelmét aratta válogatottunk: ragyogó játékkal verte meg 3–0-ra a mexikói világbajnokságra készülő, két mérkőzésre Európába átrepülő (előtte négy nappal Frankfurtban az NSZK-val játszó) brazil válogatottat. Több százezren szerették volna élőben látni az Európából a vb-re elsőként kijutó, Mezey György szövetségi kapitány irányította csapat és a háromszoros világbajnok összecsapását, sokan már előző este sátrat vertek a stadion tövében, hogy biztosan jegyhez jussanak. A népköltészetet is megihlette a győzelem („Itt a húsvét, itt a nyúl, magyar–brazil három-null”), a mérkőzés csapatunk vb-főpróbájának is beillett, mivel Mexikó előtt ez volt az utolsó hivatalos találkozója a nemzeti csapatnak.

„Nekünk nem létezett barátságos meccs abban az időben, mindet komolyan vettünk, a játékunk, a taktikánk ugyanaz volt három éve, tudtuk, ha azt a teljesítményt hozzuk, amire képesek vagyunk, akkor megverhetjük a brazilokat is – idézte fel lapunk kérésére a mérkőzést kapott gól nélkül lehozó kapus, Disztl Péter. – Persze, Brazília ellen nem mindennap játszik az ember, hatalmas volt a várakozás, és mi is úgy készültünk, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk. Még a háromgólos különbség sem túlzó, megérdemelt győzelem volt. Amikor ismétlik a tévében, mindig megnézem, még ma is hihetetlen élmény látni azt az örömjátékot. Ez a ­meccs is megmutatta, hogy egyszerre voltunk nagyon erősek csapatként, miközben az egyéni képességek is ki tudtak domborodni.”

Az első gólt már az 5. percben megszerezte Détári Lajos, aki Kiprich József mesteri beadását fejelte a kapuba. 

„Láttam, hogy Döme érkezik középen, sikerült úgy alányúlnom a labdának, hogy pontosan a fejére érkezett, csak bólintania kellett – emlékezett vissza Kiprich József. – Ma már olyan természetesnek tűnik az a győzelem, pedig Brazíliát legyőzni sohasem természetes. Mezey György nagyon jól összerakta azt a csapatot, nagyszerűen működött a letámadásos taktikánk, amelyet talán egyedül mi játszottunk akkor Európában ilyen magas szinten. Számomra az osztrákok elleni bécsi győzelem a legszebb emlék címeres mezben, de ez a meccs is ott van az elsők között.”

Mezey György hármat cserélt, a szünetben Kiprich József helyére a Honvéd 20 esztendős támadóját, Kovács Kálmánt küldte a pályára.

„Amikor a válogatott az előző évben Bécsben játszott világbajnoki selejtezőt, az U21-es csapattal mi is megmérkőztünk az osztrákokkal – emlékezett Kovács Kálmán. – Az osztrák fővárost »megszállták« a magyarok, aztán a Hanappi-stadion felét is honfitársaink foglalták el, hihetetlen élményt jelentett a három-nullás győzelem! Én a sikerben nagy szerepet vállaló Honvéd-játékosokkal edzhettem már abban az időben, és olykor azért játszhattam is. Néhány hónappal később Mezey György behívott a keretbe, Détári Lajosnak gólpasszt adtam Wales ellen, az addig általam csak olvasott Ifjúsági Magazinban cikk jelent meg rólam, szóval olyan helyzetbe kerültem, amely álomvilágot jelentett. A brazilok elleni meccsre Tatáról mentünk, az autókból sállal a nyakukban integettek az emberek, döbbenetes volt, hogy egy ilyen nagyszerű csapatban számítanak rám. Esterházy Marcival voltunk elöl, akinek világklasszis elfutásai voltak, és az egyik után sikerült is betalálnom. Kevés pillanat maradt meg bennem annyira élesen, mint az a gól, majd utána a gólöröm. A kapu bal oldalába akartam rúgni a labdát, de aztán a kapus miatt változtatnom kellett, és a jobb felsőbe lőttem. Azóta is ha Marci bármikor megemlíti, hogy gólt rúgatott velem a brazilok ellen, csak bólogatok, igazat adok neki.”

A mezőny egyik legjobb teljesítménye Esterházy Márton nevéhez fűződik: az AEK Athén légiósát nem tudták tartani a brazil védők. Kovács Kálmán találata előtt az ő lövése jött ki a vendégek kapusáról, Emerson Leaóról, aztán a 73. percben ő állította be a végeredményt.

„Magam előtt látom, hogy indulunk Tatáról a Népstadionba, és ahol elhaladunk, mindenhol integetnek az emberek – idézte fel Esterházy Márton.  – Négy-ötszázezer jegyigénylés érkezett a mérkőzésre, mindenki jegyet kért tőlem is. Szakmailag nyilván a helyén kell kezelni a találkozót, hiszen barátságos volt, és bár egyesek szerint a brazil »Zs« csapatot vertük meg, állítom, igenis nagyon jó ellenfelet győztünk le! Hogy a gólom előtt már az első próbálkozásból betalálhattam volna? Kényszerítőztem a kapussal, az edzéseken is ezt gyakoroltam… A viccet félretéve: ha a tétmeccseket nézem, az osztrákok elleni két világbajnoki selejtező, valamint a Hollandiában aratott győzelem maradt meg a leginkább bennem, a barátságosak közül pedig az, amikor Törökországban nyertünk hat-nullára – meg persze ez a Brazília elleni három-nulla.”