Misztikus élményt jelentett a ködös privát UTT-teljesítés

– Nemrégiben stabil futással teljesítette privát körülmények között az Ultra Tisza-tó távját. Miért döntött úgy, hogy ismét megméreti magát ezen az eseményen? 
 

– Valójában az ötlet a tavaly novemberi Korinthosz The Final Dance-en született meg – mondta Ispán Zsolt. – Fantasztikus volt a futás, ködös, tipikus őszi időben. Alapvetően is szeretek ködben futni, számomra különleges, misztikus élményt jelent. Januárban, amikor kiírták az időpontokat, a november közepi dátum egyből megtetszett, bíztam benne, hogy ilyenkor már beköszönt a nekem kedvező időjárás. Lefoglaltam, így már az esztendő eleje óta ott volt a naptáramban. Éppen ezért volt is időm felkészülni fizikailag és mentálisan is.

– Milyen volt futás az őszi körülmények között? 
– Nagyszerű, egyenletesen tudtam haladni, az volt a célom, hogy nyolcvan kilométer után kelljen csak a fejlámpát bekapcsolnom, ez sikerült is. Átlagban végig hat harminc és hat ötvenes tartományban tudtam tartani a tempót, aminek nagyon örülök. Még az utolsó kilométereken sem éreztem fáradtságot, nem gyengültem el. Fizikailag és mentálisan is jól voltam, de ebben közrejátszott a csodálatos környezet és a táj. A várt köd megérkezett, este sötétben pedig olyan volt, mintha egy fekete csőben futottam volna, akkor abszolút nem éreztem, hogy a Tisza-tónál vagyok, mintha egy másik világban lettem volna. 

– Volt bármi olyan, ami nagyobb kihívást jelentett? 
– Kisebb nehézséget okozott, hogy el vagyok szokva a táskacipeléstől. Régen nem volt ezzel semmilyen problémám, sok-sok ultraversenyen vittem a cuccomat, de mostanra vagy előreküldöm a pontokra a szükséges frissítést, felszerelést vagy a frissítőasztalok kínálatát veszem igénybe. A legtöbbször csak egy övtáska van rajtam. Most ez nem így volt, szóval ez némileg lassított, ugyanis az első kör utáni visszaérkezést hat óra harminc percre terveztem, de végül hét óra öt perc lett belőle. Aztán az autómnál cipőt és folyadékot cseréltem, közben ettem, s mindez csupán kilenc percet vett igénybe, pedig erre eredetileg harminc percet számoltam, így vissza is tudtam hozni a korábban elvesztegetett időmet. Egy nehézségekkel teli futásra számítottam, de meglepően jólesett ez a százharminc kilométer, sőt, régen éreztem ilyen jól magam futás alatt. Nem jött holtpont és különösebb nehézség sem, csak a futásra és a ködös tiszai világra figyeltem. 

– Tekintsünk egy kicsit vissza: összességében milyen idényen van túl? 
– Ha mondhatom így, eléggé laza volt. Sokan viccelődnek azzal, hogy általában többet futok, mint amennyit autóval megyek, nos, ez most nem így volt… Habár az év végére talán meglesz az ötezer kilométer, de nálam ez a szám normál esetben nyolc- és tízezer között van. Márciusig nehéz volt egy egészségügyi probléma miatt, de azóta folyamatosan nyerem vissza az erőnlétem, s egyre jobban mennek a futások. Ősszel három verseny is jó sikerült, a privát Ultra Tisza-tó mellett a Hegyestű Trail és a margitszigeti Budapest 100 is remek élményt nyújtott. De ott voltam a negyvennyolc órás világbajnokságon is Lengyelországban, ahol sajnos nem értem el olyan eredményt, mint amilyenre számítottam. Megyek tovább, vannak céljaim, a tervek szerint a következő év jóval eseménydúsabb lesz. 

– Ha már 2026 és a céljai: mit lehet tudni ezekről? 
– Az Ultrabalatonon ezúttal ismét egyéniben indulok, s a célom az, hogy huszonnégy órán belül célba érjek. Nos, úgy ítéltem meg, hogy ehhez már edzőre van szükségem, így a jövőben Nemes László iránymutatásával készülök. Ő egy igazi példakép, tudok azonosulni a nézeteivel, ráadásul mind emberileg, mind sportolóként kiemelkedő. Nála a legjobb kezekben leszek. Az Ultrabalaton mellett aztán ott lesz a balatonfüredi hetvenkét órás világbajnokság, illetve lesz egy páros Kör-részvételem. Tervben van egy külföldi terepverseny, illetve a privát Ultra Tisza-tónak köszönhetően alanyi jogon ott lehetek a jövő évi UTT-n. Márpedig azt ki nem hagynám…