Szennyai Dorián komolyan szemez a Spartathlonnal

– Az új esztendő elején vagyunk, így aktuális a kérdés: milyen volt a tavalyi futóidénye? 
– Nem volt olyan aktív, mint azt megszoktam, kétezerhuszonnégyhez képest hétszáz kilométerrel kevesebbet futottam. – mondta a Csupasportnak Szennyai Dorián. – Azonban nem a megtett kilométereken múlik, a minőség legalább annyira fontos. Sőt… Ami a versenyzést illeti, ezúttal csupán négy megmérettetésen vettem részt 

 

– Melyik volt ez a négy verseny? 
– Egy németországi közösségi futással kezdtem az esztendőt, ami eléggé fagyosra sikeredett. Amikor elindultam hajnalban otthonról, mínusz tizennégy Celius fokot mutattak a hőmérők, a rajtnál pedig mínusz kilencet. Nem volt könnyű dolgunk, de sikerült győznöm. Aztán áprilisban Várvölgyön vettem részt egy terepfélmaratonin, s mivel odavalósi vagyok, ez abszolút hazai pályának számított. Éppen otthon tartózkodtam, nem volt programom a hétvégén, úgy voltam vele, miét ne futnék egy jót… Jólesett a mozgás, ráadásul magabiztos győzelmet arattam. A nyár elején a palicsi huszonnégyóráson vettem részt a szerb bajnokságon, igazából ott indult be az esztendő számomra. Sikerült megdöntenem tizennégy kilométerrel az egyéni csúcsomat, végül valamivel több mint kétszáztizennyolc kilométert tettem meg. Ez volt akkor az ötödik huszonnégyórás futásom, s ez bizonyult a legtökéletesebbnek. Szép emlékek fűznek ehhez az eseményhez, mindenképpen vissza szeretnék térni jövőre. Szerbiából hazafele jövet kaptam a hírt, hogy van lehetőségem ott lenni a magyar csapatban a franciaországi huszonnégyórás világbajnokságon. Nem sokat gondolkoztam rajta, gyorsan igent mondtam.

– Mi minden történt a huszonnégyórás világbajnokságon? 
– Sikerült még tovább javítani az egyéni csúcsomat, Franciaországban kétszázhuszonhét kilométer fölé jutottam. Bár a palicsi verseny folyamatosabb, gördülékenyebb volt, így is javítottam kilenc kilométert. Hatalmas pluszt adott az az érzés, hogy magyar színekben futhattam, a hajrában egyértelműen ez adott erőt. A közepén volt egy kis gyomorproblémám, de a címeres meznek köszönhetően kijöttem a hullámvölgyből. Előzetesen kétszázhúsz kilométert szerettem volna megtenni, több mint hét kilométerrel fölé lőttem, így igen, maximálisan elégedett vagyok. Ami a versenyt illeti, nagyszerű időjárásban kezdődött, húsz fok volt, annyira meleg, hogy egy kicsit le is égtem. Előzetesen erre nem számítottam, így pluszfolyadékot is be kellett vinnem a tervezetthez képest. Éjszaka viszont valami félrement, csak izóval frissítettem, de elgyengültem, aminek következtében elkezdtem nagyon fázni és leesett a pulzusom. Százhatvan kilométer megtétele után fél órát pihentem, összeszedtem magam, sétáltam két kört, majd elkezdtem megint kocogni. Innen ismét stabilan tudtam haladni a kétszáz kilométeres célom felé. Egyébként van egy érdekes történetem. Két és fél óra volt még hátra, s reggel fél nyolc körül jártunk, amikor elkezdett világosodni, jött fel a nap. Ez a csodálatos napfelkelte olyan nagy löketet adott, hogy azt nem tudom elmondani. Úgy éreztem magam, mintha addig nem is futottam volna több mint húsz órát. Furcsa érzés kapott el, sokatmondó, hogy a leggyorsabb kilométerem a kétszázkilencedik volt, azon három perc negyvenhét másodperces időt értem el. Gyakorlatilag az utolsó két és fél órában huszonhét kilométert tettem meg, ekkor értem el a kitűzött céljaimat, s itt be tudtam hozni a pihenéssel és a hullámvölggyel elvesztegetett időmet. Sok helyet léptem előre ekkor, örültem neki. 

– Akadt bármi negatívum az esztendőt tekintve a futás terén? 
– A huszonnégyórás vb után megfáztam, ami elég régen fordult elő velem, s ez kissé hatással volt a futásra és az edzéseimre. Nem tartottam szünetet, bár nem esett jól így futni, de szerencsére gyorsan kijöttem belőle, s minden visszatért a régi kerékvágásba. Azóta folyamatosan készülök, hiszen komoly céljaim vannak. 

– Ha már a komoly céljait említett: mit lehet tudni ezekről? 
– Az esztendő első felében mindenképpen szeretnék egy száz kilométeres versenyt teljesíteni, a világbajnokság pedig eléggé vonz. Ahogy az imént említettem, a palicsi huszonnégyórásra vissza szeretnék térni, illetve a Spartathlonnal igencsak szemezgetek. Megvan a direkt kvalifikáció, februárig el kell döntenem, hogy ott leszek-e. Ha igen, akkor még több munkát kell beletennem, rá kell tennem még egy lapáttal az edzésekre.