A gyomorproblémája ellenére győzött a vajdasági huszonnégy óráson

– Milyen céllal vágott neki a palicsi huszonnégy órás versenyre? 
– Harmadik alkalommal vettem részt ezen a verseny, és bevallom, nagy tervekkel érkeztem – mondta a Csupasportnak Szennyai Dorián. – Legalább kétszáznegyven kilométert szerettem volna megtenni, de sajnos nem voltak olyanok a körülmények, hogy ez összejöhetett volna. De abszolút nem vagyok csalódott, mert mindent figyelembe véve így is remek eredményt értem el, a győzelem miatt nagyon boldog vagyok. 

– Milyen volt a verseny? Miért nem voltak ideálisak a körülmények? 
– Már a rajtnál harmincöt fokos hőség volt magas páratartalommal. Folyamatosan hűteni és jegelni kellett magam, a sapkám alá vizes pólót tettem, de még így is leégtem, néhány napig éreztem is a bőrömön… Előzetesen hatperces tempót lőttem be, ez kellett volna a kétszáznegyven kilométerhez, de sajnos ezt nem lehetett tartani. A lábaimat jónak éreztem, de negyven kilométernél cipőt kellett cserélni, mert éreztem, hogy tör, a másik cipő már rendben volt. Száznyolcvan kilométernél viszont vízhólyag miatt a segítőimnek kezelniük kellett. A legmelegebb időszakban, az első hat órában az első és a második helyen haladtam, Nagy Miklóssal folyamatosan előzgettük egymást, és Büki Tivadar is ott volt mögöttünk, de sajnos neki problémái adódtak, és ki kellett állnia. Szóval Mikivel versenyeztünk egy jót, de közben beszélgettünk és biztattuk is egymást. Visszatérve a versenyre, éjszaka is nagyon meleg volt, a gyomrom is rakoncátlankodott, de nem a frissítés elhibázása miatt. 

– Mi okozta a problémát?
–Sajnos a víz nagyon gyorsan felmelegedett, nem esett jól… Éjszaka stratégiát váltottam, elhagytam az izotóniás italt és szilárd ételre váltottam. Csak két-három óráig tartott ez a kisebb hullámvölgy, utána minden rendben ment, visszatértem a kezdeti frissítéshez. Ez a hullámvölgy száz és száznegyven kilométer között volt, de onnantól stabilan haladtam megint. Akkor Mikinek volt öt kilométer előnye, de a végére nekem lett tíz. Ő is sok problémával küzdött, de igyekeztük egymást húzni előre. Százhatvan kilométer megtétele után gondoltam, hogy meglesz a győzelem – láttam, hogy ő lassul, én meg gyorsabban tudtam haladni. 

 

– Mi volt a legnagyobb nehézség? 
– A száztól száznegyven kilométerig tartó rész a gyomrom miatt. Akkor úgy voltam vele, inkább lassabban haladok, „pihentetem” a gyomromat néhány óráig – szerencsére bejött a terv. Utána sokkal jobban lettem, és ahogyan a tavalyi franciaországi huszonnégy órás világbajnokságon, most is erőt adott a napfelkelte, és gyorsulni is tudtam a végén. 

– Tekintsünk egy kicsit előre: milyen tervei vannak a közeljövőben?  
– A legközelebbi versenyem a spanyolországi száz kilométeres világbajnokság lesz szeptemberben. A palicsi huszonnégy óráson nyertem egy meghívót egy montenegrói edzőtáborba, így még az is bekerült a naptárba. Ez augusztusban lesz, addig pedig végzem az edzéseket.