Hadi Attila: Amikor a Spartathlonon felkel a nap, minden megszépül

Tavaly 28 óra 41 perc alatt teljesítette a Spartathlont és a huszonhetedik helyen ért célba. Ha visszagondol a versenyre, mi az első dolog, ami eszébe jut róla?

Nagyon szép emlék – mondta a Csupasportnak Hadi Attila. – Mondom ezt úgy is, hogy százhetvenedik kilométertől mindkét combom elképesztően görcsölt a célig, még a masszőrök sem tudták kidolgozni. Most mindenképpen jobb időeredményt szeretnék elérni.

Sikerült megfejtenie, hogy pontosan mi okozta a problémát?

Nem tudom, és azóta sem éltem át hasonlót. Talán túl sok só távozott a szervezetemből, s nem pótoltam megfelelően. Most mindenképpen jobban kell megoldanom az elektrolit pótlását, hiszen melegebb időjárást jósolnak.

Változtatott valamit a felkészülésén vagy tervez módosítani a taktikán a verseny alatt?

Nem, amikor időm engedte futottam, szerencsére szinte minden nap tudtam. Sajnos az évben több bokasérüléssel is küzdöttem, az Ultrabalatonon sem voltam száz százalékos állapotban, de azt érzem, hogy mostanra szinte teljesen meggyógyult.

Most már nem kérdés, képes teljesíteni a Spartathlont. Mi az idei cél: a biztos célba érés, a tavalyi idő megjavítása vagy egy konkrét helyezés?

Sok tényező befolyásolhatja az eredményt, ezért a célom a tavalyi időm megjavítása. De a legfontosabb az, hogy elkerüljenek a sérülések. 

Mennyit számít, hogy most már ismeri a pálya kritikus részeit, a frissítőpontokat, a hegyet és azt is, milyen érzés ott éjszaka futni?

Természetesen előny. A hegytől sokan félnek, bár én azt mondom, hogy aki hozzám hasonlóan terepultrázik, annak nem megerőltető annyira. Nehéz, de bőven megoldható. Az éjszakát el kell viselni, egyszer úgyis felkel a nap, akkor pedig minden megszépül. Egy évvel ezelőtt éjszaka nagyon lehűlt a levegő és esett az eső, így csökkent a látótávolság. Ha tiszta az ég, akkor többet lehet látni, ez is könnyítő tényező.

Mi a legnehezebb a Spartathlnonon?

Sokan a kóbor kutyákat mondják. Tény, akadnak az út szélén, ugatnak is, de nem kell félni tőlük és figyelni rájuk. Az éjszaka eltelik, a hegy pedig inkább az aszfaltos futóknak nem esik jól. Fontos, hogy a fejlámpához legyen nálunk pótelem. Mindenkinek fáj, készülni kell a holtpontokra, a hullámvölgyekre, és ki kell mászni belőlük. Ha fáj is, egy lépéssel mindig közelebb kerülünk a célhoz.

Katonaként szolgál, van olyan tulajdonság, ami erről a pályáról különösen sokat segít az ultrafutásban?

A fegyelem.

Tavaly a célba érkezés után egyenruhában állt Leonidász király szobra előtt. Idén is készül hasonló gesztussal, vagy másodjára kevésbé lesz ünnepélyes?

Tudni kell, hogy most két katona tagja a magyar csapatnak, ugyanis Spisák Emil főtörzsőrmester is fut. Ketten képviseljük a Magyar Honvédséget, s habár nem egy helyen lakunk, ismerjük egymást és beszéltünk is többször a versennyel kapcsolatban. Együtt utazunk ki, ő először vesz részt a Spartathlonon, így mindenben segítek neki, amiben csak tudok. Megbeszéltük azt is, hogy megvárjuk egymást a célban, és készítünk közös képet katonai egyenruhában Leonidász király szobránál.

Ha mindenféle probléma nélkül végigmegy, de rosszabb lesz az időeredménye, elégedetten értékeli a Spartathonját?

Mivel nehéz bekerülni a Spartathlonra, így már az is nagy szó, hogy egyáltalán ott lehetek, ehhez természetesen kellett családom támogatása is. Aztán már az öröm, ha végigmegy az ember és megérintheti Leonidász király szobrát. Ha olyan eredménnyel jövök el, amely elégedettséggel tölt el, boldog leszek.